Nem rész!

Rossz hír!

Azt hiszem most ennek itt az ideje. Ez nem rész. Szóval amióta elkezdtük a blogot azóta csak egy rendszeres komizónk van. Pedig én látom hogy mennyien látogatjátok a blogot. Rosszul esik. Soha nem vettem magamra a komi mennyiséget de most kezd zavarni. Ha valami nem tetszik valakinek azt is írja le mert a negatív komikból csak tanulunk. 

Szóval elérkezett az az idő hogy egy időre bezárom a blogot. Nem akartam ezt de így alakult. Ez van. 

Köszönöm a figyelmet. Puszi: Angie xx!!!

I Don't Understand This!

zene

*Clare*

Úgy mentem el onnan hogy Louis kezébe nyomtam egy cetlit mondván adja oda Mia-nak. A telefon számom van rajta esetleg ha valami történne vagy valami miatt segítség kellene neki. Remélem majd felhív egyszer. Nem értem miért jött el tőlünk hisz mindene meg volt. Nem értem. Számomra ez rejtély marad egy ideig. Harry-vel hozzám tartunk éppen mert már nem volt kedvünk bulizni. Ahogy beszéltem Mia-val úgy ment el a kedvem mindentől. 

- Baj van? - halottam egy rekedt hangot magam mellől. 

- Ja nincs csak elkalandoztam. - mosolyogtam rá. 

- És hova? - kérdezte vigyorogva. Na megint a perverz Styles. Éljen. 

- Hawaii-ra úgy elmennék oda. - mondtam ábrándozós fejet vágva. Harry hirtelen a fékbe taposott én meg jó hogy nem estem ki a szélvédőn. - Most mi van? - kérdeztem.
- Ez komoly? - úgy nézett rám mint aki hottentotául karatyol.
- Nem érted amit mondtam nagy fiú? - kérdeztem. Harry lassan újra rálépett a gázra én meg elégedett dőltem hátra az ülésbe tudván hogy most eléggé összezavartam. Mosolyomat le sem lehetett vakarni az arcomról. Imádom őt összezavarni. Végre megérkeztünk a házhoz. Hazza leparkolt előtte és már nem is volt a kocsiban. Én is kiszálltam és a várakozó Hazza-al találtam szembe magam.
- Na most mi van? Min sértődött meg uraságod? - cukkoltam. Harry nem szólt semmit csak maga elé terelt hogy menjünk végre be. Hát jó. Akkor kezdődik a játék. Lassan haladtam fel a lépcsőn pont úgy hogy a fenekem Harry szemeivel egy vonalban legyen. Lassan ringattam a csípőm és úgy haladtam felfelé.Mivel rövid és kihívó naci volt rajtam tudtam hogy nem tud majd másfelé nézni. Lassan ringattam a csípőm a szeme előtt és éreztem ahogy tekintete lyukat éget a hátsómba. Végre felértem a lépcsőn. Na most jön egy kis buli. Kivettem a táskámból a kulcsomat és elkezdtem vele babrálni. Véletlenül leejtettem. Hajoltam le értem de Harry gyorsabb volt.
- Ne szórakozz velem. - sziszegte és betolta a kulcsot a zárba. Kinyitotta azt és belépett az előtérbe. Utána sétáltam és ledobtam magamról a farmerdzsekim meg a magassarkúm. Helló törpe lét. Újra alacsony vagyok és nem sajog a lábam. Hál istennek.
- Hol vagy? - kérdeztem. Nem válaszolt semmi nem is reagált. Nem foglalkoztam vele egyszerűen bementem a fürdőmbe és letusoltam. Lassan mostam meg magam. Miután végeztem felvettem egy laza pizsi szerű pólót meg rövid gatyát. Lassan besétáltam a szobámba és leültem volna az ágyra ha nincs ott valami. Pontosabban valaki.
- Sokan mondták már hogy milyen helyes képem van de eddig senki nem ült rá.  - viccelődött göndörke.
- Ha-ha. Hol voltál.  - ültem le mellé.
- Itt. - mondta egyszerűen.
- Nem is vettelek észre. - motyogtam.
- Gondoltam. Nem is tudtál volna. Egész végig a takaró alatt voltam. - mondta és felült mellém.
- Harry? - emeltem rá a tekintetem.
- Hmm?
- Miért nem szóltál hozzám a kocsiba? - tértem a lényegre.
- Mert elgondolkoztam. - mondta.
- Aha és azért voltál ideges is mi?? - emeltem fel a hangom. Nem bírtam tovább ülni inkább felálltam és járkálni kezdtem.
- Nem nem azért. - hajtotta le a fejét.
- Akkor? - kiabáltam rá. Nem mondott semmit csak felállt és elém sétált.
- Hazudtál nekem. Tudom jól. - sziszegte idegesen. Tudtam hogy most még mérgesebb mint valaha.
- Mit hazudtam? - tettem a hülyét.
- Nem azon gondolkoztál hogy Hawaii-ra akarsz menni. Láttam rajtad. Nem szeretem ha hazudnak nekem. - mondta nagyon halkan a szavakat de annál idegesebben. Nem bírtam sokáig a könnyeim kicsordultak.
- Ne haragudj. Csak a mai nap nem tett jót az idegeimnek. - hajtottam le a fejem.
- Nem érdekel. Most elmegyek. Holnap esetleg megkereslek de nem ígérem. Mint mondtam nem szeretem ha hazudnak nekem. Jó éjt. - lépett el előlem és lesietett. Távozását egy ajtó csapódás jelezte. Én mint egy rakat semmi álltam a szoba közepén. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Odaballagtam az ágyamhoz és elterültem rajta. Sírva aludtam el...

Reggel kisírt szemekkel és bedugult orral keltem. Na isteni. Úgy ahogy voltam lebattyogtam a konyhába hátha egy kis kávéval újra tudom magam indítani. Míg felraktam a kávét azon agyaltam hogy mi lesz most velem és Harry-vel. Gondolataimat éles horkanások zavarták meg. Bementem a nappaliba ahol ez a látvány fogadott:

Mikor megláttam ahogy alszik a könnyek újra eláztatták a pólómat. Nem tudom mi ütött belém de rögtön odasétáltam hozzá és leültem mellé a földre. Nem tudtam kibírni hogy hozzá érjek. Beletúrtam selymes göndör hajába. Rögtön mocorogni kezdett én pedig végig simítottam az arcán. 

 - Jó reggelt. - mondtam halkan ő pedig rám emelte csoda szép szemeit. Amint megpillantottam láttam hogy az ő szeme is vörös és könnyektől csillog. 

- Neked is. De miért vagyok itt?? - tette fel a kérdést. 

- Azt én nem tudom. - mondtam és kezemet elvettem arcáról. 

- Este nem bírtam el menni innen ezért itt aludtam el. - motyogta maga elé. 

- De miért? - kérdeztem.

- Mert nem értem a dolgokat. - mondta és felülve maga mellé rántott. - Miért hazudtál? - ismételte önmagát tegnapról. 

- Elmondom. - mondtam és belekezdtem a történetbe....

Over Again!

Zene

*Mia*

A döbbenettől megfagyott bennem a levegő, kellett pár másodperc mire felfogtam a helyzetet. Furcsa melegség járta át a testem ahogy Clare karjai körém fonódtak, és szorosan öleltek. Mikor megérezte hogy nem ölelek vissza, gyorsan el akart húzódni, de én visszarántottam és viszonoztam a gesztust.

- Úgyhiányoztál.- suttogta.

-Akkor nem haragszol rám?

- De,haragszom rád amiért egy szó nélkül otthagytál mindent, de boldog vagyok amiért újra előkerültél.

- Csak azért vagy dühös, mert elszöktem? Semmi másért?

- Nemelég ok hogy megszöktél?

- De, csak.... sajnálom.- mondtam végül. Nem tudtam eldönteni, hogy most egyáltalán nem tud arról az ominózus estéről, vagy csak nem szeretné felróni. Végre kibontakoztunk egymás öleléséből.

- Miért jöttél el?- kérdezte.- Miért szöktél meg? Tudtommal mindened megvolt, mi szerettünk téged. Egy ideig hezitáltam hogy mit mondjak, ugyanis úgy tűnik, drága nevelő szüleim nem tájékoztatták Clare-t arról hogy kitagadtak. Valószínűleg ha elmondják neki, Clare utánam jött volna, vagy ami még rosszabb, rávett volna hogy menjek vissza, és ha elmondom mit tettek, ő is megszökik.

- Megvolt rá az okom.- sütöttem le a szemem. láttam hogy értetlenkedik, én sem hittem volna magamnak fordított helyzetben.

- Okod? Miféle okod? Nem tudtam mit válaszoljak, de szerencsére pont akkor lépett be Harry.

- Lányok, a buli kint van, mindenki rátok vár, ráadásul olyan elmélyülten beszélgettek itt hogy senki sem mer bejönni a konyhába, pedig itt a pia, és mindjárt mindenki szomjan hal. Hazz hatására elhagytuk a konyhát, ahogy beléptünk a nappaliba, egy pillanatra minden szem ránk szegeződött, majd folytatták amit elkezdtek. Zayn mellém szegődött, és elhúzott az egyik sarokba.

- Minden rendben? - kérdezte. Látszott a szemén hogy aggódik, mi történhetett kettőnk közt, hiszen tudja a múltamat. Megnyugtatásként adtam neki egy csókot, amitől rögtön mosolyogni kezdett.

- Rendben, gyere vissza, táncoljunk. - karolta át a derekam. Jó sokáig elvoltunk, mert mikor kimentem a konyhába, a falióra hajnali fél 4-et mutatott, már mindenkin látszott hogy fáradt. Liam épp Niall-el vitatkozott azon hogy ki alszik a kanapén, mikor Dani felrángatta, és felvonszolta a szobájukba. Niall elégedetten nyúlt el a kanapén, majd motyogott valami olyasmit, hogy ,, Zayn, takarj be" . Erre az említett csak röhögött, és ketten feltámogattuk az ír srácot a szobájába.

- Ni, nem kéne ennyit innod. - korholta Zayn.

- Én ír vagyok, bírom a piát! - kiáltott fel a szöszi, majd valami ír népdalt kezdett el énekelni, Írül!!! Mi csak röhögtünk, majd betuszkoltuk az ágyba, ahol már durmolt is.

- Köszi.- suttogta Zayn mikor becsukta maga mögött az ajtót.

- Nincs mit.- mosolyogtam. - Haza tudnál vinni?

- Sajnos elég sokat ittam ma, nem hiszem hogy tudnék vezetni.- fogta színpadiasan a homlokát. Nevetnem kellett megint, ugyanis szerintem ezt direkt eltervezte.- Úgy tűnik ma itt kell aludnod.

Döbbenten néztem rá, mire ő csak pimaszul mosolygott, amit én sem bírtam ki mosoly nélkül.

- Biztos hogy te csak aludni akarsz az éjjel?- húztam fel a szemöldököm.

- Miért, van más ötleted?

- Ne is álmodj róla.- löktem oldalba, majd elindultunk a szobája felé.

- Mia!- szólalt meg Louis a hátam mögött.

- Igen?

- Ezt Clare küldi, azt mondja adjam oda neked.- nyújtott felém egy papírcetlit.. Kíváncsian vettem el a kis lapot, amin Calre telefonszáma volt.

Sziasztok!

                        Ez egy próba üzi, ugyanis egy kis technikai problémánk akadt a bloggerrel.
                        Próbálunk hamarosan részt hozni, addig nézegessétek sűrűn az oldalt, és
                        kommenteljétek az előző fejezetet.

                                                                                          Puszi

Hy!

*Mia*

Mikor beléptem a házba minden szempár rám szegeződött. A fiúknak csak intettem utána pedig körbe néztem hátha vannak itt számomra ismeretlen emberek. Csak egy volt egy barna göndör hajú lány aki Liam mellett állt. Mikor nagyjából mindenkit szemügyre vettem megláttam hogy Harry kivel van. Haja barnás-feketésen csinos hullámokban omlott vállára. Ruhája egyszerű volt és rövid. Nagy barna szemekkel nézett rám ugyan úgy mint én ő rá. Nem hittem el hogy ő áll előttem. Harry mögötte védelmezően fogta a derekát.
- Clare?  - kérdeztem meglepődve.
- Mia. - mondta vádló éllel a hangjában. Nem értettem miért volt kiakadva. Valahogy még mindig úgy érzem 3 év után is hogy én szeretem őt. Hiányzik a vele töltött idő. Még mindig csöndben állt mindenki ott ahol eddig volt. Már vagy 5 perce bámuljuk egymást.
- Na jó elég az álldogálásból bulizzunk. - mondta Louis önfeledten. Elengedtem Clare pillantását és Zayn-re koncentráltam.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte. Bólintottam és ő el is tűnt a konyha irányába. Kicsit még álltam a nappaliban értetlenül. Feleszmélve bambulásomból Zayn után mentem a konyhába. Ahogy előre haladtam rossz szokásomhoz híven csak a lábamat néztem így nem csodálom hogy Zayn-nek rohantam. Akinek a kezében két pohár volt tele valami alkohollal. És az ütközés következtében a két pohár tartalma rajtam landolt.
- Basszus. - morogtam magamban.
- Jaj Mia ne haragudj. - kezdett mentegetőzni Zayn. Én azonnal leintettem és besiettem a konyhába. Gyorsan kerestem egy rongyot és megpróbáltam letörölni valamennyire a piát a ruhámról több kevesebb sikerrel.
- Ajj. - dobtam a rongyot a mosogatóba. Neki dőltem a csapnak és néztem a foltot a ruhám közepén. Hirtelen nyílt az ajtó és Louis jött be rajta.
- Szia. Még rendesen be se mutatkoztam. Louis Tomlinson. - nyújtott kezet.
- Szia. Mia Dowson. - fogadtam el a kezét. Szeme elkalandozott rajtam és meg is akadt a folton.
- Veled mi történt? Beleestél a puncsos tálba? - kérdezte mosolyogva.
- Nem Zayn véletlenül leöntött. Persze az én hibámból mert én mentem neki. - mondtam én is mosolyogva. Louis csak mosolyogva bámult tovább. A szemében láttam hogy már nem józan.
- Én adhatok neked ruhát. - mondta a számomra legfurább mondatot.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Már mint nem a sajátomat hanem a volt barátnőm itt hagyott párat gondolom jó lesz rád. Gyere. - fogta meg a kezem és kihúzott a konyhából. Felszaladtunk az emeletre és ott be az első szobába. Louis kinyitotta a szekrényét és minő csoda tényleg volt pár szép ruha ott. Kiválasztottam a legegyszerűbbet és elmentem átöltözni.

Hajamat inkább kiengedtem és már mentem is vissza Louis-hoz. 

- Jó leszek így? - kérdeztem és körbe forogtam. Louis mosolyogva bólintott és kinyitotta előttem az ajtót. Lementem a többiekhez a nappaliba és szemmel Zayn-t kezdtem keresni. Ki is szúrtam a nagy fekete haját. Mögé lopózva átkaroltam a derekát. Nem lepődött meg azonnal megfordult és megcsókolt. 

- Szia. - mondta mikor elváltunk. - Jó a ruhád de honnan van?  -kérdezte.

- Louis adta. - mondtam és megöleltem még jobban. Zayn belecsókolt a hajamba majd kicsit eltolt magától. 

- Táncolunk? - nézett rám nagy csoki barna szemeivel. Bólintottam ő pedig a "táncparkettre" vezetett. Az egyik kedvenc számom indult el. Run This Town. 

- I've got rings on my fingers

And glitter in my hair
I bought a one-way ticket
And I just got here
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town
I've got high heel stilettos
And I'm kicking in doors - énekeltem Lucy Hallel. Úgy beleéltem magam a dalba és annak éneklésébe hogy csak a szám végén vettem észre hogy végig énekeltem. Szinte mindenki döbbenten nézett rám. Mivel tudtam miért néznek rögtön elpirultam. Igen az ének hangom nem a legjobb.
- Mia, ez fura volt. - mondta Niall. Hát igen tényleg nem tudok énekelni. Na mindegy. Zayn idejött mellém és átkarolta a derekam. 
- Édes. ez tényleg érdekes volt. - suttogta a fülembe.
- Kösz tudom. - morogtam lehajtott fejjel. Clare-t kerestem a szememmel de nem találtam sehol. Nem is baj. Legalább eggyel kevesebb ember előtt égettem le magam. 
- Mia, viszont jól táncolsz. - mondta Danielle. Na igen ő az aki a táncos lábú a csapatban. Aranyos lány bár nem sokat beszéltem vele eddig. 
- Köszi. - mondtam rá mosolyogva. Zayn odaosont a Dj-pulthoz és berakott valami pörgös buli zenét én pedig fogtam magam és kimentem a konyhába inni valamit. Még mindig dúdoltam a dalt és közben öntöttem magamnak egy kis puncsot. Nem is vettem észre hogy bejött valaki a konyhába. 
- Szia. - mondta az ismerős női hang mögülem. Azonnal oda is fordultam és unokatesómmal találtam szembe magam. 
- Hali. - mondtam én is olyan halkan mint ő. Nem tudtam most mit mondani neki nem álltam még készen a találkozóra. Pedig most nem mehetek el innen szó nélkül. Hát akkor kezdjük. 
- Mi a helyzet veled? - kérdezte azt amit én akartam tőle. 
- Hát most éppen egy motoros boltban dolgozok hála Zayn-nek. És veled? - kérdeztem rövidre zárva a témát. 
- Én pedig egy állatorvosi rendelőt vezetek. - mondta ő is tömören. Hát jó. Ez gyors volt. Clare előre lépett felém és én nem tudom miért. Még közelebb jött és már ott voltam hogy elrohanok amikor is ő magához rántott és....




Íme elkészült a kövi rész!! Remélem tetszik. Komizz ha igen! Ja és a végén ne gondoljatok perverzre kérlek titeket!!!!!
Jó olvasását!

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8606443/?claim=tfh4syj4cbw">Follow my blog with Bloglovin</a>

Fontos!!!!

Sziasztok most nem résszel jövök. Nem tudom hányan láttátok de azért én is kirakom hátha valaki nem látta még! Ha van blogod akkor te is rakd ki!!

IDE!!!!!!!! kattintva a linket olvasd el és ha olvasod a blogom vagy másokét akkor csináld meg!!!!

Big Bang?

*Clare*

Ahogy egyre több időt töltök Harry-vel és a srácok egyre jobban  megszerettem őket. Ma péntek van és Harry elhívott hogy töltsem velük az estét egy kis buli kíséretében. Amolyan ismerjük meg egymást Welcome  Party! Nem tudom mit érdemes egy ilyenre felvenni de majd kitalálok valamit. Ezen gondolkoztam miközben zártam az állatorvosi rendelő ajtaját mivel ma én voltam a főnök. 

- Jó éjt Jenett. - köszönök el asszisztensemtől és recepciósomtól. 

- Jó éjt Clare, vigyázz magadra. - mondta és elsétált a kocsijához. Én is így tettem csak nem a saját autómhoz mentem hanem Harry kocsijához. Hozzászokott ahhoz az idegesítő dologhoz hogy értem jön munka után és együtt megyünk valahova. 

- Szia Hazza. - köszöntem és megcsókoltam. 

- Szia Kedvesem. - mondta miután elváltunk. - Készen állsz hogy bulizzunk ma egy nagyot? - kérdezte.

- Igen asszem, de egy gondom van bár ezt nem tőled kéne megkérdeznem. - mondtam és kinéztem az ablakon. 

- Na és mi lenne az hátha tudok segíteni. - mondta és láttam hogy ott bujkál a mosoly a szája szélén.

- Hát jó. Nem tudom mit kéne felvegyek erre az eseményre. - mondom és figyelem a reakcióját. 

- Az igen. Na szóval valami egyszerűt? - kérdezi úgy mintha nem lennék normális. 

- Ha te mondod. - mondom és a figyelmemet a kinti tájnak szentelem. 

Fél óra múlva már a házam előtt parkolunk és kifelé szállunk a kocsiból. Harry megkerüli a járművet és az én oldalamra jön és kisegít a kocsiból. Bemegyünk a házba és én rögtön a szobám felé veszem az irányt. 

- One way or another... - énekelem miközben a szekrényemben matatok. Nem tudom kik éneklik ezt a számot de elég fülbe mászó. 

- Clare? - szól Hazza mögülem. 

- Igen? - kérdezem miközben már szinte bent vagyok a szekrényemben. 

- A mi számunkat énekled. - mondja én pedig a meglepetéstől ugrok egyet és jól be is verem a fejem. 

- Na ez holnapra látszódni fog. - motyogom. - Amúgy ez tényleg a ti számotok? - kérdezem értetlenkedve.

 - Igen nem rég vettük fel. A Red Nose Day alkalmából. Így segítünk mi a szegényebb országoknak. - mondta miközben én megfordultam és szembe néztem az ágyon ülő Harry-vel. 

- Az jó. Szép tőletek. Amúgy ma vagy 4-szer hallottam a rádióban ha nem többször. - mondtam mosolyogva. 

- Az is jó. Na mit találtál? - kérdezte a ruhákra utalva. 

- Ezeket találtam ami szerintem illik egy ilyen eseményhez. - mondtam és ki raktam 3 ruha összeállítást.

- Nos neked melyik tetszik? - kérdeztem.

- Őszintén mindegyik de a legjobban a szupeman-es. - mondta. Tudtam hogy az fog neki tetszeni mert az a legmerészebb. A felső háta mint egy fűző és látszik a fél hátam benne. A nadrág kihívóan rövid. a cipő pedig elég magas ahhoz hogy ne csak Harry mellkasa közepéig érjek. 

- Hát akkor az lesz. - mondtam és bementem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem és felraktam egy kékes színű sminket a fülembe beleraktam a ruhához illő fültágítókat ugyan is az nekem is van eredetileg is. Még felraktam a többi kiegészítőt és felkaptam a cipőmet. Késznek nyilvánítottam magam és kiléptem a fürdőből. Harry még mindig az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Mikor hallotta hogy kiléptem a fürdőből felemelte  a fejét és nekem szentelte figyelmét.

- Hűha gyönyörű vagy. - mondta és elém sétálva átkarolta a derekamat. 

- Köszönöm Mrs. Styles. - mondtam és lopott csókot nyomtam ajkaira. 

- Kötekedünk Miss Adison? - kérdezte és még közelebb vont magához. 

- Nem állt szándékomban uram. - motyogtam a mellkasába. 

- Na mindegy gyere induljunk. - mondta és kézen ragadva kifelé kezdett húzni. Kiértünk és újra a kocsiban ültünk a fiúk házához tartva. 

- És kik lesznek ott a Welcome Party-n? - kérdeztem

- Mi és a srácok és mindenki hoz magával plusz egy főt. - mondta Hazza az utat figyelve. 

- Oh szóval majd ott kiderül. - kijelentettem mint kérdeztem.

- Pontosan. - mondta Harry megerősítve szavaimat. Vagy ezzel arra akart utalni hogy nem mond semmit? Na mindegy. Az út további részében nem nagyon szólaltunk meg. Végre odaértünk a srácok házához. Kiszálltunk a kocsiból. Megigazítottam a ruhámat és már mentem is be. Bent szép látvány fogadott. Nem volt rendetlenség sem kosz és ez tetszett. A nappaliban nem volt ott a kanapé ezért több hely jutott a tánchoz. A srácok közül Harry-n kívül itt volt még Louis egyedül, Liam és egy szép göndör barna hajú lány és Niall és ő is egyedül. 

- Hazza, Louis és Niall miért vannak egyedül? - kérdeztem. 

- Louis-t nem rég dobta a barátnője Niall pedig nincs egyedül neki itt van az összes kaja. - mondta a végét már nevetve. 

- Értem. És ki az a lány Liam-mel? - kérdeztem.

- Ő Danielle az x-factor után nem sokkal jöttek össze. - ismertette a helyzetet Harry.

- Hát akkor menjünk beljebb. - mondtam és beljebb léptem a lakásban. Bementem a beszélgetők közé és mindenkinek köszöntem. Mikor Liamékhez értem Daniellenek illedelmesen kezet nyújtottam. Ő megrázta és illedelmesen bemutatkozott. 

- És hogy ismerkedtél meg Harry-vel? - kérdezte mikor kimentünk a nappaliból inni valamit. 

- Hát elhozta a macskáját hozzám kivizsgálásra. - mondtam de ez így elég viccesen hangzott.

- Ez vicces. - mondta Danielle mosolyogva. 

. Igen kimondva eléggé. - mondtam és beleittam a sörömbe. 

Nem sokkal később már mindenki beszélgetett vagy táncolt mikor is megérkezett a hiányzó láncszem Zayn az oldalán egy alacsony vörös hajú lánnyal. A lány vörös haja fel volt kötve egy copfba és egy sárga koktél ruhát viselt. 

- Sziasztok. - jött beljebb Zayn. - Ő itt Mia Dowson a barátnőm. - mondta.

- Sziasztok. Mia vagyok. - mosolygott. Körbe nézett és mikor észre vett láttam ahogy leesik az álla. Harry átkarolva a derekamat tartott. 

- Clare? - nézett rám döbbent nagy szemekkel. 

- Mia. - mondtam kissé vádló hangon.

I would

                                              Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszik majd. ;)

A megérzéseim most az egyszer nem csaltak. Zayn tényleg a legrendesebb srác akit valaha ismertem. Már el sem tudnám képzelni a napomat anélkül hogy beszéljünk vagy találkozzunk. A munka amit szerzett nekem fantasztikus, pont nekem való, ugyanis egy  motoros boltban lettem eladó.
A kapcsolatunk amúgy szépen fejlődik, mára már kötelező péntek esti program lett a pizza evés filmnézéssel nálunk. Ilyenkor csak ülünk a kanapémon, összebújva, és bámuljuk a képernyőt, és élvezzük egymás társaságát. Mindig fáj a szívem mikor hazamegy, de nem merem neki felajánlani hogy aludjon itt, mert hivatalosan még nem járunk, csak randizgatunk. Érdekes, a randi partnerek szoktak egymásba gabalyodni a kanapén?
Ma úgy volt megbeszélve hogy munka után értem jön, és hazavisz. Épp a papírokkal bajlódtam, mikor egy ismerős hang megszólalt a fejem fölött.
- Szia Mia- hallani lehetett hogy mosolyog, én pedig megforgattam a szemem.
- Kac-kac, milyen humoros – mosolyogtam, és felnéztem a fekete hajú srácra. Az öltözéke meglepett, ugyanis elég elegánsra vette a figurát.
- Megyünk valahová?- érdeklődtem, miközben elindultunk a kocsi felé. Jól nevelt angolként kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd megkerülve azt, ő is beült.
- Hát, igen, van néhány tervem mára, úgyhogy most hazaviszlek, te átöltözöl valami eszméletlenül szexi ruhába, aztán visszaülsz a kocsiba, és elviszlek valahová. – ismertette a tervét.
- Hű… és összesen mennyi időm van elkészülni?
- Kb. egy órád.
- Ajj …- sóhajtottam nagyot.
- Mi az ?
- Azt hittem még lesz időm elugrani Japánba a kimonómért.
- Minek neked kimonó?
- Csak. Az olyan szexi..
- Na, siess, megérkeztünk. – fékezett le a ház előtt.
- Oki.
- És Mia! – fogta meg a kezem. – ne vegyél föl kimonót. – rázta a fejét halál komolyan, mire muszáj voltam elröhögni magam.
- Sietek. – nyomtam egy puszit a szája sarkára, majd felrohantam a lakásba. Egy gyors zuhanyozás után a szekrényem előtt morfondíroztam azon hogy melyik ruhámat vegyem föl. Nem mintha nagy választási lehetőségem lett volna, összesen 4 elegánsabb ruhám volt.  Végül egy kék, hátul kivágott ruha mellett döntöttem, rózsaszín platformos cipővel.

Mikor leértem a kocsihoz, Zayn a jármű oldalának támaszkodva várt, és mikor meglátott, egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Csodaszép vagy. – ölelt meg, majd ismét besegített az autóba.
- És, hová is megyünk? – érdeklődtem.
- Vacsorázni. – jelentette ki, mire kicsit aggódni kezdtem.
- Mi az, nem szeretnél? Nem kell ha nem akarod, mehetünk máshová is…
- Nem, Zayn, semmi. Csak nem akarom hogy túl sokat költs rám, mert tudom, hogy én képtelen vagyok viszonozni.
- De nekem ez nem gond, tudod.
- Igen, tudom, de nekem akkor is kényelmetlen. – sütöttem le a szemem.
- De azért ugye megengeded hogy csak ma este elvigyelek vacsorázni? – nézett rám olyan szép kiskutyaszemekkel, hogy nem tudtam ellenállni.
- Jó. – adtam be a derekam. – De csak ma este!
- Leparkolt egy gyönyörű étterem előtt, amin látszott hogy csak a felsőbb osztályoknak van fenntartva. Mikor kiszálltam a kocsiból, belekaroltam a felém tartott karjába, ő pedig odaadta a kocsi kulcsot a parkoló fiúnak, hogy vigye a mélygarázsba.  Úgy tűnik hogy már foglalt asztalt, mert a pincér rögtön egy eldugott sarokba vezetett minket.
- Hű, nagyon csillog. – néztem körül, mikor már kettesben voltunk.
- Aha, és a kaja is jó.
Hirtelen elém tartott egy étlapot, de az árlistát letakart a kezével.
- Válassz!
- De… ajj, ne csináld már, miért nem láthatom az árát?
- Mert sikítva rohannál ki. Na, válassz!
Végül mind a ketten leadtuk a rendelésünket. Az este amúgy jól telt, annyit röhögtünk hogy már fájt az oldalam. De beszélgettünk is, mindenről ami csak az eszünkbe jutott. Már épp a desszertnél tartottunk, én azzal szórakoztattam, hogy a gyümölcstálam tartalmát az italomba szórtam, és el akartam fogyasztani, mikor kicsit elkomolyodott.
- Mia, figyelj egy kicsit.
- Igen?
- Szóval, már elég régóta találkozgatunk, és mint észrevetted, eléggé kedvellek, remélem ez fordítva is igaz… Szóval… Khm… - láttam hogy nem találja a szavakat, és mindenhova néz, csak éppen rám nem. Értettem mit akar, és úgy éreztem, már én is kész vagyok.
- Szóval, most arra akarsz kilyukadni, hogy legyek a barátnőd?
- Igen. – sóhajtott egy nagyot, és végre a szemembe nézett.
- Rendben. – az arca megkönnyebbült, látszott hogy nem erre a válaszra számított, de örült neki.
- Komoly?
- Igen. Zayn, én nagyon kedvellek, és bár még nem hiszem hogy ez igazán szerelem köztünk, de tudom hogy képes lennék beléd szeretni. Már így sem nagyon tudom elképzelni magam nélküled. – mosolyogtam mint a vadalma, ő pedig megkerülte az asztalt, közelebb lépett, és megcsókolt.
- Akkor most hogy már hivatalos, be kell hogy mutassalak a többieknek. – jelentette ki, bennem pedig megállt az ütő.

When you're gone!

Zene!

Sziasztok itt az új rész! Tudom hogy sokat késtem de az utcsó évem az általánosban és nem sok időm maradt a blogra. De amint vége a sulinak több részt hozok és sűrűben. Jó olvasást!

*Harry*

A mentő nagy szirénázás közben állt meg a stúdió előtt. Nem tudtam mást tenni azután hogy úgy behúztam barátomnak hogy elájult mint hogy kihívjam a mentőket. Én tettem ezt vele. A saját legjobb barátommal. Kórházba juttattam. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Clare miért tette ezt velem? És én miért tettem ezt azzal az emberrel aki mindenben segített. Végre beértünk a kórházba és Louis-t rögtön a sürgösségire vitték. Nekem szóltak hogy kint várjam meg. Idegességemben nem tudtam mit tenni mindenkit felhívtam. 10 percbe se telt mindenki itt termett. Liam nem szólt hozzám csak dühösen nézett a többiek inkább háttérbe húzódtak. Clare pedig a lehető legtávolabb ült tőlem. Csak a kezemet bámultam míg nem egy nyikorgást hallottam. Az orvos jött ki a szobából ahol Louis van. Az arcán nem volt semmi érzelem.
- Jó estét. - köszönt a doki ahogy köré álltunk. - Önök Louis William Tomlinson hozzá tartozói? - kérdezte.
- Igen. - vágtuk rá egyszerre.
- Szóval. Mr. Tomlinson állapota stabilnak tűnik de nem ígérhetek semmit. Viszont most a biztonság kedvéért áltatásban van. Most bemehetnek hozzá de egyszerre csak 2 ember. - mondta a doki és már itt sem volt. Én gondolkodás nélkül mentem be a szobába utánam pedig Calre jött. Nem szólt hozzám csak csendben leült a Louis ágya mellett lévő székre és megszorította a srác kezét.
- Louis, kérlek ha hallasz kérlek figyelj rám. Én nem tehetek róla de még ezek után is Harry-t szeretem. Sajnálom igazán sajnálom de annyit szeretnék kérni tőled hogy ha felkelsz akkor gyere el velem valahova és beszélgessünk és ismerjük meg egymást. - mondta Clare és ezekkel a mondatokkal a szívembe hatolt. Még mindig szeret. Felállt a székről. Idesétált elém és megállt pont velem szembe. Hozzám képest nagyon kicsinek tűnt.
- Harry, amit mondtam az igaz. Kérlek ne legyél megint barom. - mondta és megölelt. Azonnal visszaöleltem.
- Annyira jó erre a képre kelni. - mondta egy fáradt ismerős hang. Gyorsan odafordultunk és láttuk hogy Louis már ülve csillogó szemmel néz minket. Én kissé félve mentem közelebb barátomhoz.
- Szia Boo Bear. - hívtam becenevén.
- Szia Hazza. - mondta ő is mosolyogva. Tudtam hogy ha becézget akkor nincs nagy baj. De akkor is nagyon rosszul érzem magam amiatt hogy én miattam van itt. Nem tudok most semmit se mondani de ahogy látom Lou se. Csak nézek bele a szemébe és közbe megérzem Clare pici kezét a vállamon.
- Ki megyek a srácokhoz. Közlöm hogy felkeltél. Bár nem értem hogy amikor altatás alatt voltál. - motyogja Clare a második mondatot magának.
- Clare, nem gépekkel hanem inekcióval altattak. Így az elmúlik. - mondta Louis. Clare csak bólintott és kilépett az ajtón. Örültem is meg nem is hogy most itt vagyunk. Nem akartam bántani Louis-t de a tény hogy Clare szeret egy kicsit jobbá tette a helyzetet.
- Louis figyelj én nagyon sajnálom ami történt fogalmam sincs miért csináltam akkor egy állat vagyok. Megtudsz nekem valaha bocsájtani? - kérdeztem a sírás határán. Láttam hogy Lou szemei is könnyesek.
- Harry, akkor egy hülye vagy. Tudod hogy szeretlek és hogy megbocsájtok. Ez az én hibám is volt. Nem kellett volna ezt tennem. Clare a tiéd. Csak annyira hiányzik valaki mellőlem mióta Elenor nincs nekem. - mondta és legördült az első könnycseppje. Szorosan megöleltem ezt a majmot. Tudtam hogy nála jobb barátot nem találok soha. Emlékszem mikor először találkoztunk. Fúúú, és azóta mennyi minden megváltozott. El sem hiszem hogy lassan 3 éve boldogítjuk egymást. De így van és ez nagyon jó. Elengedtem Louis és rögtön kérdezgetni kezdett.
- Na akkor Clare-rel minden oké? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen azt hiszem. Minden! - mondtam fülig érő szájjal.







*Calre*
Ahogy kiértem a többiekhez mindenki letámadott a saját kérdésével.
- Na hogy van? - Liam.
- Felébredt? - Niall.
- Remélem nincs komoly baja. Ugye nincs? - Zayn.
- Éhes vagyok. - sopánkodott Niall.
- Srácok nyugi. Szóval igen felébredt. És egész jól van és nincs komoly baja. - mondtam és leültem egy székre. - Zayn hol voltál ma egész nap? - kérdeztem mert ő volt az akit nem nagyon ismertem még a bandából.
- Öhm hát a barátnőm kórházba került. Motor balesete volt. De nincs semmi komoly baja. - mondta Zayn vörösödve.
- És van kép a titokzatos lányról? - kérdezte Liam.
- Van. - mondta boldog mosollyal az arcán. Kikapta a telefonját a zsebéből és kutakodni kezdett. Egyszer csak diadalmasan felnézett és körbe mutatta a képet. Nekem a lélegzetem is elállt. Az ismerős vörös hajzuhatag ismerős zöld szemek. Az a mosoly. Annyiszor láttam már. Hirtelen megfordult velem a világ és muszáj volt leülnöm.
- Clare baj van? - guggolt le elém Niall.
- Nem nincs. Zayn mi a neve? - kérdeztem hátha nem igaz amit gondolok.
- Mia, Mia Dowson. - mondta én pedig elkezdtem sírni. Az a személy aki a legtöbbet számított nekem aztán pedig leitatott most a pasim bandatársának a barátnője. Ilyen nincs.
- Clare mondj valamit hallod mi a baj? - kérdezte Liam.
- Csak... a-annyi hogy ő az unokahúgom... - és sírni kezdtem újra. Még mindig nem hiszem el hogy ez igaz. Valaki csípjen meg. Nem ez nem lehet. Csak zokogtam amikor meghallottam hogy nyílik az ajtó megpróbáltam lenyugodni de nem ment valami könnyen.
- Srácok a d... - kezdte Hazza de mikor észre vett abba hagyta a beszédet. - Clare, édes mi a baj? - kérdezte és most ő guggolt le elém. Felnéztem rá és láttam a szemében az értetlenkedést.
- S-semmi. - mondtam mély levegőt véve.
- De akkor miért sírsz? Megbántott valamelyik őstulok. Mert ha igen beverem az orrát. - mondta komolyan amire mosolyognom kellett.
- Nem, nem bántott meg senki. - mondtam és beletúrtam a fürtjeibe. - Zayn egy kicsit jössz? Beszélni akarok veled. - álltam fel mire a pakisztáni srác is felugrott. Elsétáltunk a kávéautomatához.
- Szóval. Mennyit mondott neked Mia? Egyáltalán mesélt rólam? - kérdeztem megint könnyes szemmel.
- Mesélt egy keveset a családi hátteréről de téged nem emelt ki. Clare viszont én nagyon sajnálom nem tudtam. - mondta lehajtott fejjel.
- Zayn te ne sajnálj semmit. Nagyon rossz dolog történt kettőnk között amit nem akarok újra átélni. És szeretnélek megkérni arra hogy ne nagyon említsd a nevem a közelébe. Kérlek. - mondtam ránézve.
- Rendben, de én nagyon szeretném ha valamikor beszélnétek mert ha mindketten "Direction barátnők" lesztek akkor elég gyakran fogtok találkozni. - mondta Zayn a szemét az enyémbe fúrva.
- Jó. - mondtam és ezzel lezártam a témát. Visszasétáltunk a srácokhoz. Én visszaültem Harry mellé aki rám mosolygott és megfogta a kezem. Nem sokára egy orvos jelent meg Louis szobája felől. Én azonnal felálltam és odasétáltam hozzá.
- Jó estét. - köszönt a doki.
- Önnek is. - mondtam.
- Mr. Tomlinson teljesen rendben van. Még egyszer megvizsgálom körülbelül fél órát kell erre szánnom és utána már mehetnek haza. Amíg én vizsgálom az urat Anne kiállítja a papírokat. - mondta a doki és már el is tűnt Louis szobájába.
Még abban a fél órában sem tudtam megszabadulni a gondolataimtól. Nem akarok még Mia-val találkozni.
Remélem azért valahogy sikerül megbékülnünk....

Sziasztok!

Sziasztok! Kicsit nehéz ezt most leírni úgyhogy valahogy elkezdem! Azt szeretném veletek tudatni hogyha nem lesz több feliratkozó vagy kommentelő attól tartok törlöm a blogot ennek semmi értelem! Egy ember Vali komizik rendszeresen amit nagyon de nagyon köszönök neki! Látoma z oldal megjelenítéseken hogy vagytok egy páran és nagyon örülnék legalább 3 kominak részekként! Nagyon jól esne ha tudnám hogy nem csak 1 ember van akit érdekel a blogom!!

Ennyi voltam mára köszönöm!

Sziasztok: Angi!

Last First Kiss!
Same Mistakes

Tudom tudom elég sokat késtem most! Nem fogom felsorolni hogy miért mert nem azért vagyok itt! Hoztam az új részt remélem tetszeni fog!!

*Clare*
Az üvegezés rossz ötlet volt. De persze én hülye mindenbe belemegyek. Lassan 4 órája be vagyunk zárva. Az üvegezésben ott tartunk hogy: Louis: nadrág; Liam: póló és zokni; Niall: boxer és zokni; Harry: boxer; én: fehérnemű és cipő. Most én vagyok pörgetési soron de már senki nem felelhet.
- Louis. - vigyorogtam a répabolond fiúra.
- Ajaj. - lapított.
- Legyen az hogy kiállsz az ablakba és kiabáld ki, hogy: "Segítség mentsétek meg a One Direction 4/5-ét. - vigyorogtam.
- Oké. - tápászkodott fel Lou. Odaballagott az ablakhoz és rátapadt az üvegre.
- Segítség mentsétek meg a One Direction 4/5-ét. - ütötte az ablakot. Mindenki röhög magából kikelve pedig szerintem nem volt valami nagy poén. Louis nagy vigyorral az arcán visszasétált közénk és leült velem szemben. Miután leült azután sem törölte le a vigyort a fejéről.
- Mi van? - kérdeztem.
- Tudod, Clare, az ablak itt a másik házra néz. - röhögött fel.
- Oké. Na mindegy, te jössz. - vigyorogtam vissza a fiúra. Louis megfogta az üveget és pörgetett.  AZ üveg nálam állt meg.
- Ezt nevezik úgy hogy a fagyi visszanyal. - sóhajtottam.
- Mmmm, Clare. - pislogott perverz vigyorral az arcán.
- Mit találtál ki? - kérdeztem feladó sóhajjal.

*Louis*
Nem tudom máshogy rávenni erre. Vágyom a csókjára mióta megláttam pedig tudom hogy tilos! Hisz a 2. szabályunk: Bandatárs kiszemeltje tabu téma! Az első: A banda mindenek előtt! Na hát én nem tudok magamnak nemet mondani. Harry meg fog verni.
- Csókolj meg. - nyögtem ki. A lány szeme kitágult majd segítség kérően ránézett barátjára.
- Figyi nem fogok haragudni. - mondta Hazza és puszit nyomott Calre orrára.
- Legyen. - sóhajtott és hozzám sétált. Beleült az ölembe amit jó jelnek veszek. - Essünk túl rajta. - mondja és közelebb hajol. Ajkai rátapadtak egy pillanatra az enyémre. Elakart hajolni de én nem hagytam. Megragadtam a karjait és magamhoz vontam. Nem ellenkezett. Visszacsókolt és elég jól.
- Remélem megkaptad az SmS-t. - suttogtam ajkaira. Hirtelen ledermedt és elhúzódott.
- Te? - kerekedett ki a szeme megint. Harry-re pillantok aki fortyog a dühtől. Hirtelen mindenki az ajtó felé kapja a fejét. Az ajtó kicsapódik és a meglepődött takarító néz ránk.
- Szerbusztok. Mit kerestek itt? - kérdezi kedvesen.
- Beszorultunk. 4 órája. - feleli Liam aki időközbe magára kapta ruháit.
- De miért nem hívtátok a portát? Itt a telefon a sarokban. - lépked oda az említett tárgyhoz.
- Bassza meg. - káromkodik a mindig nyugodt Liam. Clare döbbenten előző tettétől könnyes szemmel sétál ruháihoz és öltözni kezd. Nem sokkal később már Niall és Liam sehol. Itt állunk 3-an és nézzük egymást. Harry-nek az arca borús és nem hiszi el amit látott. Calre könnyes szemmel próbálja elkapni szerelme tekintetét.
- Harry... - kezdené a lány de a fiú megcsóválja a fejét és elhagyja a szobát.
- Louis hogy merted? Ezt miért kellett? Mond már meg! Nem értem, miért jó ez neked? Tönkre teszed a barátod szerelmi életét. Gratulálok. - üvölt Clare és elviharzik. Itt állok immár egyedül és érzem hogy hatalmas hibát követtem el.
- Neeem. - üvöltök magamból kikelve és a falhoz vágom az első tárgyat amit találok. A váza ripityára törve esik a földre. Kisietek a szobából és barátom keresésére indulok. Tudom hogy Harry nem ment ki az épületből nem szokott. Ilyenkor elmenekül és önmarcangolásba kezd. Minden egyes szobába benyitok de sehol nem volt. Utolsó esélyem a WC maradt. Benyitottam és talált süllyedt. Harry összegörnyedve ült a padlón és sírt. Mikor beléptem rám emelte vörös könnyes szemeit.

Látszott rajta hogy haragszik rám és hogy megvet az előző tettemért. 

- Harry fi... - kezdtem mire hirtelen felpattant és az ökle találkozott az orrommal. Hátra tántorodtam és homályosan kezdtem látni. Nem sokkal ezután minden elsötétült....

Sajnálom hogy ilyen rövid lett de nem akartam mindent ebbe belesűríteni remélem megértitek!!!!

Jó olvasást!!

Puszi: Angi!!

Kiss You!

Ready or Not!

Sziasztok! Fú sajnálom hogy ennyit késtünk. Ezt a részt köszönjétek Annának!!

Remélem tetszik! Ha igen komizni!!!

*Zayn*

Padlógázzal hajtottam a kórház felé. Az agyam kattogott mint egy gép, és nem bírtam szabadulni a gondolattól, hogy baja esett, ráadásul miattam. Miért nem tudtam érte menni, miért kellett hagynom, hogy a saját feje után menjen? Lelki szemeim előtt képek kavarogtak. Sem a motor sem a kocsi nem lassít, későn veszik észre egymást. Az autó nekicsapódik a nála kisebb járműnek. Hatalmas csattanás, Mia eszméletlenül, vérző fejjel fekszik a földön. Az emberek köré gyűlnek, mint egy gyűrű, úgy veszik körül. Valaki hívja a mentőket, akik már csak a halál beálltát állapítják meg. Az orvos felnéz, és azt mondja: ,,- Zayn Malik, te tetted ezt!"
Hirtelen éles dudaszó hasít a levegőbe, én pedig megrázom a fejem. Előttem a lámpa azt jelzi hogy indulhatok, de én képtelen vagyok felfogni hogy fantáziálhatok ekkora baromságról, mikor a doki azt mondta hogy él, ráadásul eszméleténél van. A visszapillantó tükörből látom hogy a mögöttem lévő kocsik sofőrjei idegesen rázzák az öklüket, és szinte ráülnek a dudára. Gázt adok, és meg sem állok a kórházig. Úgy rontok az épületbe mint egy őrült, a bent tartózkodó alkalmazottak és betegek rosszallóan méregetnek, de perpillanat teszek rá, a lényeg hogy lássam Miát.  Az információs pulthoz lépek, ahol egy 20-as éveiben járó fiatal lány ül, igen merész öltözékben. Nem értem hogy engedhetik meg ezt egy kórházban. Rám emeli nagy barna szemeit, a szája féloldalas mosolyra húzódik, ha jól sejtem felismert.
-Segíthetek?-dőlt kissé előre, hogy nagyobb belátást nyerjek.
-Mia Dowsont keresem, ma hozták be, motorbaleset.-próbáltam nem észrevenni a mesterkedését.
-Ismerős, rokon?-érdeklődött, és fújt egy nagy rágóbuborékot, aminek a maradványait felnőttfilmbe illő nyelvtechnikával távolította el az ajkairól. Közelebb hajoltam hozzá, szinte éreztem a leheletét.
-A fiúja vagyok.
Nem lehet leírni a csalódottságot ami az arcára ült ki, én pedig egy gúnyos vigyorral nyugtáztam a kudarcát.
-210-es. 2. emelet.-sziszegte.
-Köszi.-Fölrohantam a lépcsőn, nem volt kedvem még a liftre is várni. Úgy száguldottam végig a folyosón, mint aki szuperhőst játszik. Mikor megtaláltam a keresett ajtót, vissza kellett fognom magam, hogy ne rontsak be azonnal, így csak vettem egy nagy levegőt és bekopogtam.
-Szabad.-szólt egy nagyon ismerős női hang, aminek hallatára minden aggodalmam elpárolgott

Benyitottam, és a látvány meglepett. Sokkal rosszabbra számítottam, például kötések, és gipszek mindenütt, de helyette egy furcsán méregető, összevarrt szemöldökű, törött ujjú Mia bámult rám.
-Rosszabbra számítottál, mi?-inkább megállapította mint kérdezte.
-Aggódtam érted.-léptem az ágya mellé, és leültem az egyik fotelba.
-Nem kell, láthatod jól vagyok. Amúgy kösz hogy bejöttél.
-Szívesen.
-Nagyon megijesztettelek?-kérdezte kíváncsian.
-Eléggé. Azt hittem súlyosabb bajod esett.
-Nem, csak a hüvelyk ujjam tört el, meg fölrepedt a szemöldököm, de más bajom nincs. Csak a randit sajnálom.

-Ezt megoldjuk. Pill , 10 perc és visszajövök.-szóltam, és kimentem a szobából, le a kórház elé, ugyanis láttam ott egy pizzériát. Átsiettem, és rendeltem egy 4 sajtosat, meg 2 fantát. Szerencsére nem kellett rá sokat várni, így vissza is mehettem a betegemhez, aki csodálkozva méregette a frissen hozott csomagokat.
-Úúúúú, pizga?-csillant fel a szeme.
-Ahha, sajtos. Szereted?
-Ja.
Letettem az ölébe a dobozt, és felültem törökülésbe az ágy végébe. Mindkettőnkre csend borult, amit végül ő tört meg.
-Miért törődsz velem ennyit? Aggódsz értem, pizzázol velem, rohansz ha bármi bajom lesz, segítesz munkát keresni. Nem is ismersz.
-De fontos vagy nekem, és szeretnélek jobban megismerni. Úgyhogy mesélj kicsit magadról, mert a tegnap esti beszélgetésünkből nem sok minden derült ki.
-Rendben. -adta be a derekát.- A szüleimet nem ismerem, kis koromban meghaltak. A nagynénémék fogadtak örökbe. Szüleimként szerettem őket, sosem ártottam volna nekik,de egy félreértés miatt kitagadtak, pedig az igazságot nem is tudták. Ezért elküldtek Londonba, az egyik ismerősükhöz, de én megszöktem, és egy haveroméknál húztam meg magam, míg nem múltam el 18, és saját magam el tudtam tartani.
Döbbenten hallgattam, nem hittem el, hogy valakivel ilyen kegyetlen is lehet az élet.
-Ezért nem bízom senkiben, Zayn. Az élet megtanított, hogy azok tudják a legnagyobb csalódást okozni, akiket legjobban szeretsz. Meg is lep, hogy ennyit foglalkozol velem, és köszönöm a törődésed.Kedves fiúnak tűnsz, de még nem tudom mit gondoljak rólad.
-Én szeretném ha bíznál bennem.-mondtam, és kicsit közelebb hajoltam hozzá.-Tényleg kedvesnek tartasz?
-Igen.-sütötte le a szemét.
-Te pedig egy nagyon jófej, szép és kedves lány vagy.-mondtam, mire elpirult.
-Hát te se szégyenkezhetsz.-vigyorgott. Nem tudom hogy, de az előbb még az ágy végében ültem, most meg 10 centire vagyok az arcától. Az arckifejezése ijedt volt, mikor felismerte a helyzetet, de aztán egy mosoly terült el az arcán. Lassan közelebb hajolt, én is követtem a példáját, tekintetem a szemei és a szája közt cikázott, de ő megelőzött, és ajkaink kínzó lassúsággal összesimultak. Az egyik kezét felvezette a tarkómhoz, és finoman babrálni kezdte a hajamat, ami önbizalmat adott, így kicsit erőteljesebben csókoltam . Az ajkai elnyíltak, és halkan felkuncogott, amitől nekem is mosolyoghatnékom támadt. Mielőtt elmélyíthettem volna a helyzetet, finoman eltolt, és vigyorogva méregetett.
-Nem azt mondtad hogy nem bízol bennem?
-De, de ez még nem azt jelenti hogy nem szeretnék.
Értetlenül néztem rá.
-Vedd ezt előlegnek. Én is szeretnélek megismerni Zayn, de kérlek adj időt, hogy biztos lehessek az érzéseimben.-nyomott egy puszit a számra, én pedig bólintottam. Nem tudom meddig beszélgethettünk a kórházi ágyon, de mikor az órámra pillantottam, döbbenten tapasztaltam, hogy már 4 órája itt vagyok. És hogy nekem már rég a stúdióban kéne lennem, ahol a srácok valszeg már végeztek, és a manager is iszonyú dühös lehet amiért nem mentem. Sietve elbúcsúztam Miától, akinek megígértem hogy holnap is bejövök. Tárcsáztam Niall-t, de nem vette föl, ahogy a többiek sem. Kilépve a liftből szinte lesokkolt a látvány, ugyanis a bejárat előtt egy hadseregnyi tinilány álldogált, kezükben I <3 Zayn, és One direction feliratú táblákkal. Amint megláttak, kitört a visítozás, amit annyira utáltam. A biztonsági őrök alig bírták visszafogni őket, 2-en pedig mellém szegődtek, és segítettek átjutni a tömegen, a kocsimhoz. Hálásan megköszöntem nekik, majd elindultam a stúdió felé, ami legnagyobb döbbenetemre zárva volt. Lehet hogy már vége a felvételnek. Egy vállrándítással hazaindultam, de a ház is kongott az ürességtől. Megnéztem mindent, de sehol egy lélek. Hová lett mindenki???

Ha tetszett komizni!!! 

Puszi: Angi!

Gyors!!

Most gyors leszek csak azért jöttem hogy megosszak pár infót!!

1. A trailert köszönöm még egyszer Bea Styles-nak és itt van az oldala kérjetek ti is: http://ameliasandbeacriticsanddesign.blogspot.hu/

2. Sajnálom de ezen a héten nem tudok részt hozni mert:  a, sok a tanulni való

                                                                                      b, egyszerre  több részt írunk meg és emiatt késni fog a 13. rész!

Remélem megértetek és hogy várjátok a következő fejit!!!!!!

Puszi:Angi!!

Valami új!

Sziasztok!! Most ez nem rész lesz!! Tegnap megismertem egy Directionert akit már régebbről ismerek csak nem tudtam hogy a Családunkhoz tartozik. Van egy zseniális blogja ahol a főszereplő Harry!!

Ha van kedvetek olvassátok és komizzatok meg ha van kedvetek iratkozzatok fel!! Engem nagyon megfogott az egész sztori!!!

Forever Young!

Ha elolvassátok az nekem is jól fog esni!!!

Jó olvasását!!

I want!

Ajánlom

Sziasztok drága olvasóim ismét én jelentkezem Angi az új résszel remélem tetszeni fog. Kicsit furára sikeredett de hát ez van. Komizn i ér és jöhet hideg meleg. Jó olvasást.!!!

*Harry*

Míg Clare-re vártam megnézegettem pár családi képet. Anyukája nagyon hasonlít rá. Most már tudom kitől örökölte a gyönyörű szemeit. Régen nem volt kapcsolatom illetve hosszútávú. Sok-sok futó egy éjszakás galandom volt, de azt hiszem ez lehet több is. Úgy gondolom hogy ha Clare akarna velem járni én is járnék vele de amíg ezt nem hozzuk fel témának addig én várok. Rá akár ezer évig is várnék. Tudom őrültség ilyet gondolni. De ahogy ajkai ma reggel súrolták az enyémet nem nagyon bírtam magammal de tudtam hogy muszáj. Lassan 20 perce van bent a fürdőben és kezdem azt hinni hogy baj van.
- Clare, baj van? - kiabáltam be.
- Ja semmi csak leragadtam a tükör előtt de már jövök is. - és amint ezt kimondta ki is jött. Mit ne mondjak még is csak jobban áll rajta a női ruha mint az én bazi nagy cuccaim. Tekintettem újra végig futtattam a képeken és hirtelen a szemem meg akadt egyen. A képen Clare és egy vörös hajú lány állt. A lánynak sötéten csillogó szemei voltak de a szája felfelé görbült. A lány nekem nagyon ismerős volt mintha láttam már volna valahol.
- Ő ki? - fordultam Clare felé és láttam hogy a szemei elborulnak és kis híján sírt. - Oké kérlek ne sírj nem kérdeztem semmit. - mondtam mivel a képet bámulta merev tekintettel.
- Sajnálom. - suttogta.
- Nem Clare én sajnálom nem lett volna szabad ilyen személyes kérdést feltennem. - szabadkoztam.
- Semmi baj. Te sem tudhattad és én sem mondtam még el de hamarosan el fogom. Ígérem. - hajtotta le a fejét.
- Na gyere menjünk ne szomorkodj. - öleltem meg.
Kimentünk az ajtón le a lépcsőn és visszaültünk a kocsiba. Lassan elindultunk a stúdió fele ami innen 1 órára van. A kocsiban a rádió halkan szólt és Clare kibámulva az ablakon nagyon gondolkozhatott valamin. Nem bírtam magammal muszáj volt rákérdeznem.
- Baj van? - fordultam kicsit felé. Nem szólalt meg csak láttam hogy egy könnycsepp gördül ki a szeméből. Nem akartam így látni ez csak miattam van mert megkérdeztem ki az a lány. Biztos vagyok benne.
- Clare én annyira sajnálom mekkora egy seggfej vagyok. - ütöttem bele a kormányba.
- Harry nem miattad van csak eszembe jutott egy fájdalmas emlék. - suttogta. Tudtam hogy felelevenítettem benne valami rosszat.
- Én nem hiszem el mekkora érzéketlen barom vagyok. - szidtam magam mikor Clare erősen megszorította a kezemet.
- Ne mondj ilyet. Nem vagy barom. Régen volt már ami történt elmúlt. És ennyi most pedig menjünk már kíváncsi vagyok a srácokra. - mondta és letörölte a könnyeit.
- Rendben csak nem akarlak így látni többet. - mondtam és gyorsítottan.
A tovább út csöndben telt mindketten a gondolatainkba merültünk. Mikor odaértünk láttam hogy a többiek kint vártak ránk kivéve Zayn-t. Ő nem volt sehol. Na mindegy gondoltam majd ideér valamikor. Clare néztem aki biztatóan rám mosolygott. Annyira szerettem látni hogy nem szomorú. Kiszálltam a kocsiból és megkerülve azt segítettem Clare-nek is kiszállni. A fiúk elé sétáltunk akik kérdőn néztek ránk kivéve Louis-t.
- Sziasztok. Ő itt Clare. - mutattam a mellettem álló hölgyeményre.
- Szia Clare, Niall vagyok. - lépett közelebb ír barátom.
- Szia nagyon örvendek. - fogott kezet Niall-al.
- Szia Liam. - fogott vele kezet Liam is.
- Louis-t meg asszem ismered ugye? - néztem rá.
- Igen. Szia Lou. - köszönt neki Clare mire Boo Bear csak perverzül vigyorgott rá. Na ezt nem értettem de szerintem Clare se mert furán nézett Louis-ra.
Nem foglalkoztam Louis-val inkább elindultam befelé magam után húzva Clare-t is. A többiek is jöttek utánunk. Felmentünk a 3. emeletre ahol álltalában felvesszük a dalokat. Besereglettünk abba kis helyiségbe mind az 5-en mert ugyebár Zayn még mindig  sehol.
- Szerintem kezdjük el aztán Zayn majd valamikor jön. - tanácsolta Liam.
- Rendben. - mondtuk és mind a mikrofonok elé álltunk. Ma a Summer Love című dalunkat vesszük fel amit ugyebár megint csak Zayn kezdene de mivel sehol nincs ezért inkább az I would-ot fogjuk felvenni. Liam kezdte énekelni a részét mikor is megcsörrent Louis telefonja. Leálltunk az egésszel.
- Halló. - szólt bele a telefonba.
Valakivel beszélt pár percig majd lerakta és tök fura fejet vágva felénk fordult.
- Srácok Paul volt az. - mondta.
- És? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.
- Hát nem ma van a felvétel hanem holnap reggel 9-kor lesz csak elfelejtett szólni.
- Ez remek és én emiatt mondtam le a találkozót Daniellel. - pufogott Liam.
- Na akkor inkább menjünk. - mondtam és az ajtó felé indultam. Ki akartam nyitni de sehogy se ment. Erősebben húztam toltam mindent csináltam de nem mozdult meg. Liam odajött segíteni de együtt se mentünk sokra. Niall és Louis is csatlakozott és már 4-en próbáltuk kinyitni de nem ment.
- Bassza meg ez beragadt. - mondta Niall.
- Na nem mondod? Az hittem kis manók húzzák a másik irányból. - puffogtam most már én is.
- Jól van na nem kell leharapni a fejemet. Hívjunk fel valakit. - mondta és előkapta a telefonját. - Hát ez lemerült. - mondta csalódottan.
- Louis? - néztem rá.
- Nincs térerőm. - ült le.
- Hát akkor várunk. - ült le Liam is. Nem csinálhattunk semmit csak várni tudtunk.
Nagyon unatkoztam már és csak fel- alá tudtam járkálni.
- Hallod állj már meg Harry rád nézek és elszédülök. - mondta Niall.
- Unatkozom. Üvegezünk? - kérdeztem.
- Legyen de akkor legyen izgalmasabb. Vetkőzős. Ha nem csinálsz meg valamit zálog ás az csak ruha darab. - mondta Louis.
Leültünk egy körbe és kerestünk egy üres üveget. Végre találtunk egyet hála a rendetlen fajtánknak és ezt még a takarító is itt hagyta. Én kezdtem a pörgetést és Clare-nél állt meg az üveg.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte perverzül.
- Felelek. - mondta.
- Szeretsz? - néztem rá boci szemekkel.
- Hát azt hiszem igen. - pirult el teljesen.
- Na akkor te jössz. - mondtam Clare pedig pörgetett. Az üveg Louis előtt állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Clare.
- Felelek. - mondta Boo Bear.
- Tetszik most valaki?
- Igen. - mondta Louis és szemeiben kaján csillogást véltem felfedezni mikor ránézett Clare-re.
- Jó akkor pörgess. - adta át neki az üveget. Louis pörgetett és az üveg nálam állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek.
- Ti most akkor együtt vagytok? - kérdezte Louis.
- Nem is tudom. Együtt vagyunk? - kérdeztem a mellettem ülő lányt.
- Igen együtt. - mondta és megcsókolt. Soha nem éreztem ilyesmit. Mintha fejbe vágtak volna a felismerés úgy ütött meg. Clare várakozóan várta hogy visszacsókoljak és én ezt meg is tettem. Nem tudom meddig csókolhattam őt de egyszer csak az arcomba repült egy cipő amitől azonnal felébredtem a gyönyörű pillanatból.

Heart attack

                                                                     



 Sziasztok drága olvasóim! Ma nem Angi jelentkezik, hanem a társszerző Anna. Remélem tetszik majd a rész, és kapok jó sok kommentet. Jó olvasást.



Mia

Egész út alatt Zayn járt a fejemben. A szemei nyugalmat sugároznak, és a hangja, a nevetése bizalmat ad. Olyan aranyosan tud nevetni,  ha meghallom, kicsit vidámabb leszek, mintha azt éreztetné velem, hogy mellette biztonságban vagyok. Bár nem szeretném túl közel engedni magamhoz, ellen akarok állni neki, de elszakadni mégsem szeretnék tőle. Valami azt súgta, ő más mint az eddigi fiúk. Majd meglátjuk.
Időközben haza is értem. Csukott szemmel is hazatalálnék, már reflexből tudom, melyik kanyar után mennyi ideig kell vezetni, hogy elérjem a lakásom. Leparkoltam a társasház előtt, a szokott helyemre. Szeretem itt hagyni a motort, mert pont rálátni az ablakomból, és időről-időre ellenőrizni tudom a járgányomat, nehogy valami vagy valaki kárt tegyen benne. Nekem a motorom a családom, nagyon fontos nekem. Elég furcsa hogy így érzek egy gép iránt, de engem különleges kötelék fűz hozzá.







A lépcsőházban sötét volt, szerintem már mindenki aludt, tekintve hogy hajnali 3 volt, és a házban főleg idősek laktak.Gyorsan megmásztam a lépcsőket, és benyitottam az apró lakásba. Szerettem itt élni, kicsi volt, mégis kellemes, pont akkora, amiben egymagam tengethetem a napjaimat. Igazából nem az én lakásom volt, én csak használtam. Egy barátnőm ajánlotta fel, mikor egykori családom volt szíves kitagadni. Úgy volt hogy egykori nevelőanyám egy barátnőjénél fogok élni, de a történtek után úgy döntöttem, minden kapcsolatot megszakítok velük, így még az állomáson megszöktem, és eljöttem a haverjaimhoz, akik már kiröppentek a családi fészekből, és saját életet kezdtek itt a fővárosban. Ekkor ajánlotta föl az említett lány, hogy mivel ő úgyis Amerikába megy, és ott fog élni, lakjak nyugodtan itt. Azóta ez az én kis kuckóm, jól eléldegélek itt. Azonnal célba vettem a zuhanyzót, és letusoltam. A meleg víz ellazított, és kellemes melegétől úgy elengedtem, hogy hirtelen majdnem elaludtam. Gyorsan megtörölköztem és megszárítottam a hajam,felvettem a pizsamaként használt szürke XXL-es pólómat, majd befészkeltem magam a puha ágyacskámba, és szinte azonnal magával ragadott az álmok birodalma.
Másnap reggel vakító fényességre ébredtem, ugyanis este elfelejtettem lehúzni a redőnyt, és a nap egyenesen az arcomba sütött. Nyögve átfordultam a másik oldalamra, ám ekkor felcsendült a Paramore-tól a Brick by Boring Brick, ami a csengőhangom, tehát valaki hív. Nagyot sóhajtva kikászálódtam az ágyból, és a készülék keresésére indultam, de mire a kezembe került, a ,,zaklatóm" már letette. Megnéztem hogy ki lehetett az, és döbbenten meredtem a képernyőre, ami 2 nem fogadott hívást, és 5 üzenetet mutatott. Történt valami amiről nem tudnék?
Megnéztem mégis ki volt olyan kedves és gondolt rám, de még jobban meglepődtem, ugyanis mind Zayn-től érkezett.Idősorrendben elolvastam az összeset.
1. Jó reggelt!
2. Hogy aludtál?
3. Felkeltél már?
egy hívás.
4. Most már tényleg föl kellett ébredned.
5. Hívj ha akarsz.
Még egy nem fogadott hívás.
Igazából nagyon jólesett, mert eddig egy barátom sem küldött jó reggelt üzenetet. Viszont nem szerettem volna ha megsértődik, vagy azt hiszi le akarom rázni, ezért felhívtam, és érdekes módon azonnal fölkapta.
-Szia.-szóltam bele. Közben elkezdtem készíteni a reggeli kávémat, ami így fél kézzel kicsit nehéz volt.
-Szia Csipkerózsika. Nem mondod hogy eddig aludtál?-nevetett csodálkozva.
-De képzeld. Mi ebben olyan meglepő?-tudakoltam, míg vártam hogy lefőljön a reggeli energiabombám.
-Mia, délután fél három van!-mondta tényként, mire kipattant a szemem.
-Jó tudni.-nevettem.
-Figyelj, igazából arra gondoltam, hogy nem lenne kedved délután találkozni velem valahol?-éreztem a hangjában a feszültséget, amit a nemleges válasz lehetősége keltett, és szinte láttam magam előtt ahogy megvakarja a tarkóját, amitől kuncognom kellett.
-De szívesen.
-Rendben.-mondta megkönnyebbülten.-Mit szólnál az Állatkerthez... mondjuk 5-kor?
-Rendben, benne vagyok.-Belsőm közben őrjöngött, ugyanis imádtam az állatokat, bármilyen állatot, a lényeg hogy szőrös legyen, és kölyökkorában nézzen ki irtó aranyosan.
-Oké. Elmegyek érted, jó?
-Nem, inkább motorral mennék, tudod, megszokás.
-Ohh, rendben. Akkor a bejáratnál. Szia.-köszönt el.
-Szia.-nyomtam ki, majd elkezdtem készülődni.

Zayn

Örömömben táncra tudtam volna perdülni, de nem tettem, mert túl nagy volt a kockázata hogy bárki is meglát, ezért inkább csak egy hatalmas boldog vigyor ült az arcomra. Éppen a lépcsőn loholtam föl a szobámba, hogy készülődni kezdjek, mikor nekimentem valakinek.
-Jajj, bocs- szóltam Liam-nek, aki úgy nézett rám, mint egy sültbolondra.
-Semmi baj vigyori. Megtudhatom, hogy mi a jókedved tárgya?
-Randim lesz.-mondtam büszkén.
-A vörössel?
-Mia.
-Miával?
-Igen. Megyek készülni.
-Rendben Casanova, sok sikert. Vedd le a lábáról.-kacsintot Li.
-Meglessz.
Fent vagy fél órát próbáltam normális ruhát találni, végül egy kék póló, homokszínű ing, és ugyan olyan gatya mellett döntöttem egy sötétkék Nike cipővel




Sikerült valami normálisat kihoznom a hajamból is, aztán lerobogtam a garázshoz.
-Elmentem!- ordítottam el magam, hogy azért a többieknek legyen valami fogalmuk arról, hol vagyok, de úgy tűnik senki sem hallott meg.-Mindegy-gondoltam magamban, majd behuppanva a kocsimba, elindultam a talákánk helyszíne felé. Leparkoltam, majd kiválasztottam egy szimpatikus padot a bejárat mellett, és vártam Miát, akinek már tíz perce itt kéne lennie. Igazából megijedtem, hogy miattam fog várni, de úgy tűnik, ő késik. Néhányan feltűnően suttogni kezdtek a közelemben, én pedig némán fohászkodtam hogy ne ismerjenek föl. Inkább betettem a fülembe a fülhallgatót, és elindítottam a telefonomról valami zenét. Annyira belemerültem a sorok dúdolgatásába, hogy mikor az órámra pillantottam, szomorúan tapasztaltam, hogy Miának már egy órája itt kéne lennie. Tárcsáztam a számát, de legnagyobb meglepetésemre, nem az vette föl, akit vártam.
-Hallo?-szólt bele egy mély rekedt férfihang.
-Hallo... Mia Dowsont keresem. Rossz számot hívtam?
-Nem, jó számot hívott, én Dr. John Cross vagyok, mentőorvos. Ön Mia hozzátartozója?
-A... a barátja vagyok. Mentő? Minek neki mentő?
-Be tudna jönni a St. Barholomew's kórházba?-kérdezte, hangjából áradt a nyugalom, nem úgy mint az enyémből, ami az idegességtől hisztérikusan vékony lett. Éreztem hogy valami nagyon rossz történt, ráadásul nem hagyott nyugodni a tudat, hogy miattam.
-Mondja már hogy mi van vele. Kérem.-szinte suttogtam.
-Mia motorbalesetet szenvedett.

Húsvét!!

Boldog nyulat olvasóim!!! És bolondok napját Directionerek!!!!

Hoztam nektek és Valinak egy kis meglepit!!!!!

Remélem tetszenek a képek!!!

Puszii: Angi!!!!

Rövid bejegyzés!!!!

Sziasztok drága olvasóim!!! Mint látjátok ez egy rövid bejegyzés lesz!! A lényeg hogy jövő héten várhatóan pénteken lesz rész!! Addig is egyik rendszeres komizómnak Vali-nak szeretnék egy kis meglepetést szerezni!!!!

Íme az igért meglepid Vali remélem tetszik!!!!!!

Truly Madly Deeply 

Sziasztok drága olvasóim!! Hoztam nektek új részt bár nem igazán érzem valami esemény dúsnak!

Személy szerint most ez csak agy "átvezető" rész egy bizonyos dologhoz ami nem sokára ki fog derülni!

Na de nem beszélek tovább jó olvasását és komitól ne kíméljetek!!!

Truly Madly Deeply

Clare

Hazaérve a szórakozó helyről fáradtan lépkedtem a fürdő felé. Bent ledobtam magamról mindent és beálltam az zuhany alá. A forró víz ellazított és nagyon jól esett. Nem tudom meddig álltam a zuhany alatt de csak akkor jöttem ki mikor már kezdtem egy aszalódott múmiára hasonlítani. Kiléptem a gőzzel telt helyiségből és magam köré csavartam a puha anyagú törölközőmet. Kiléptem a fürdőből és átmentem a szobámba felvettem a pizsamám és elégedetten kuporodtam be az ágyamba. A telefonom pittyegésére keltem fel. SmS-t kaptam.

Feladó Harry.

Üzenet: Jó éjszakát élveztem a ma estét. Holnap találkozhatnánk délután 2-kor a parkban. Xx: Harry.

Visszadőltem a párnáim közé és gondolkoztam a válaszon; ami végül így nézett ki: Jó éjt! Remek ötlet. Xx: C.

Tudom hogy érteni fogja. Visszadobtam a telefonomat az ágy végébe és végre valahára belefogtam kedvenc tevékenységembe az alvásba.

*Reggel*

Nehezen, hányingerrel, és kis fejfájással ébredtem. Kikászálodtam az ágyból belebújtam mamuszomba és kicsoszogtam a konyhába. Főztem egy jó erős kávét és kerestem 2 szem aszpirint. Bevettem a gyógyszert és ráérősen vártam a kávémra. Mikor kész lett beleöntöttem egy bögrébe, kezembe véve azt elindultam a kanapé felé. Leültem az ölembe vettem a laptopom és böngésztem egy kicsit. Felnéztem Twitterre és láttam hogy nőtt a követőim száma. Harry Styles bekövetett, visszakövettem és írtam neki egy üzenetet mert láttam hogy on van.

Jó reggelt göndörke. Iszonyatosan fáj a fejem és remélem neked is. Várom a ma délutánt! Xx: C.

Elküldtem az üzenetet és tovább böngésztem az interneten mikor jelzett a twitter hogy üzenetem érkezett. 

Megnyitottam és nevetve olvastam el. 

Jó reggelt. Nekem is hasogat a fejem. Ha-ha kösz a jó kívánságot. Park 2-kor várom!! Xx: Curly.

Bezártam mindent és kivittem a bögrém a konyhába és elmostam. Éhes lettem így benéztem a hűtőbe. Szinte üres volt. Besiettem a hálószobámba magamra aggattam valami göncöt felkötöttem a hajam és kentem egy enyhe sminket a fejemre. Belenéztem a tükörbe és akkor láttam csak hogy mit vettem fel: Piros rövid nacit, fekete-fehér csőtoppal. Beleugrottam a fekete topánkámba és mentem is a boltba. Nem sokkal később már a bevásárlókocsit tolva gondolkoztam hogy mit vegyek, sétáltam a sorok közt. Vettem ezt azt de végül úgy döntöttem hogy kell zöldség is. Odasétáltam a zöldséges pulthoz és nézegettem azt. Eközben azon gondolkoztam hogy mi esne most jól. Végül a répa mellett döntöttem. Beraktam egy csomót a kocsiba és tovább mentem. Már a zöldségeknél furán éreztem magam mintha valaki figyelne. Hátra néztem de nem volt ott senki. Hirtelen beletoltam a kocsit valakibe. A meglepetéstől a srác hátra esett én meg lefagytam. Pár percig így álltam mire valaki hirtelen megszólalt. 

- Hahó! Ha már elgázoltál legalább segíts kérlek! - mondta én pedig kapcsoltam és segítettem neki felállni. Arcán sokáig időztem szépen vékonyan metszett ajkak gyönyörű kék szemek kócos barna haj.

- Clare? - nézett rám döbbenten.

- Ismerlek? - kérdeztem fura éllel a hangomban. Ha ilyen szemeket látok nem felejtem el az TUTI!

- Ja én voltam ott a klubban aki azt akarta hogy beszélj Harolddal. - nézett. Halvány kép kezdett derengeni róla.

- Ja igen tudom ki vagy. - néztem bele szemeibe.

- Louis Tomlinson a nevem. - nyújtotta jobbját.

- Clare Adison. - adtam kezet. Mélyen belenéztem csillogó szemeibe de valahogy felderengett benne egy árnyalatnyi zöld amitől Harry jutott eszembe rögtön. Észrevettem hogy Louis-nak kiesett a kezéből minden. Mikor tekintetem végig járattam a padlóig észre vettem mit visel. Piros feszülős csőnadrág a szára felhajtva csíkos pólóval. Lehajoltam hogy segítsek neki felszedni a... répákat.

- Hm... izé... jó az ízlésed. - mondtam mikor a kezébe nyomtam a zöldségeit.

- Kösz. - mondta, végigjáratta a szemét rajtam - neked is! - bicentett. - Sajnálom most rohannom kell de biztos találkozunk még. - mondta kacsintott és elviharzott. Néztem utána és nem értettem miért de valamit megmozgatott bennem a szeme. Azok a kék szinte hullámzó tengerre emlékeztető szemek. Hirtelen beugrott egy kép: Mikor Louis szemébe néztem először az szürke volt. Az ember maga ideges. 

Elmentem a pénztárhoz és beálltam a sorba. 10 percig álltam magamba dudorászva és vártam hogy sorra kerüljek. Végre én jöttem gyorsan végeztem és indultam haza. Beszálltam az autóba és maxra hangosítottam a rádiót és elindultam. Gyorsan hazaértem, megfogtam a szatyrokat és berongyoltam a házba. A konyhába érve lepakoltam mindent. Fáradtan dőltem a kanapéra. Még mindig az a szem járt a fejembe. Nem tudtam másra gondolni. Ránéztem az órámra és észre vettem hogy már fél kettő van. Úristen már csak fél órám van elkészülni. Rekord sebességgel lettem készen és már indultam is. Vittem esernyőt vagyis csak akartam de kiérve észre vettem hogy még sem. Nem baj túlélem. - gondoltam magamba és elindultam a parkba. Mikor odaértem már csepergett az eső de nem érdekelt. Bementem és tanácstalanul leültem egy padra ahol egy beöltözött férfi ült. A férfi keze az enyémre csúszott én pedig olyan erővel csaptam arcon hogy csak úgy csattant.

- Mi az isten, Clare én vagyok az Harry. - mondta és levette a napszemüvegét és a sapiját. 

- Jézusom, szívbajt kaptam te hülye. - csaptam vállba. 

- Tudom sajnálom. - mondta felém fordulva és megrázta a haját. Akaratlanul is felemeltem a kezem és véletlenül belemarkoltam puha tincseibe. 

- Puha a hajad. - mondtam és megszorítottam azt.

- Neked pedig pici és puha a kezed. - mondta és megfogta említett testrészemet. Csak néztem szépen metszett ajkait és szép szemeit. Hirtelen Lou-t láttam magam előtt. Megráztam a fejemet.

- Mit csinálunk ma? - kérdeztem.

- Hát nem tudom. Csak úgy akartam veled találkozni hogy nincs senki a közelünkben és nem vagyok részeg.   - nevetett.

- Akkor sétáljunk. - álltam fel.

Nagyon sokat sétáltunk beszélgettünk semleges témákról. Az eső úgy szakadt hogy csak na. Az én házamtól messze voltunk. 

- Hova menjünk? Én innen nagyon messze lakom. - néztem rá.

- Én éppenséggel közel lakom. Menjünk fel hozzám? - nézett rám zöld szemeivel. Bólintottam ő megragadta a csuklóm és futni kezdett. 10 percing futottuk aztán azt a pár percet sétálva tettük meg. Nem érdekelt semmi se az eső se az emberek akik megbámultak minket. Csak az számított hogy Harry-vel vagyok. Nem tudom azt hiszem fura vágyat érzek iránta. Végre felértünk a lakásába és ronggyá ázva estünkbe annak ajtaján. 

Nagyon letisztult és egyszerű agglegény lakás volt.

Nappali:

Nagyon tetszett ahogy kinézett az egész. Kontraszt mindenhol a színek lágyak mégis férfiasak.

Konyha:

Harry ledobta magáról a felesleges ruhákat és intett hogy kövessem. Utána mentem és beértünk a hálóba.

Háló:

Nagyon szép volt a szoba. A domináns szín a fekete volt ezért az egész kemény és férfiassá vált de mégis lágy volt a fények miatt.

- A fürdőt arra találod majd én megyek a lentibe. - mondta de mielőtt kiment a kezembe nyomott egy törölközőt és egy pólót. Bementem a fürdőbe.

Fürdő:

Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá és megeresztettem a vizet. Sokáig csak álltam és élveztem a forró vizet a bőrömön. Megmostam a hajam is és úgy léptem ki a zuhany alól. Megtörölköztem és magamra vettem a fehérneműm és a Harry által adott pólót. Egy Ramones feliratú fekete 3-szor nagyobb rám póló. Kimentem a fürdőből és lementem a nappaliba. Harry a konyhában volt és nem kerülte el a figyelmemet hogy nincs rajta póló. Akaratlanul beharaptam a szám. Mint aki tudja hogy nézik Harry úgy fordult meg. Mosolya terült el ajkán.

- Jól áll. - mondta nevetve. Közelebb mentem és leültem az egyik székre. - Remélem éhes vagy. 

- Igen mint a farkas. - bólogattam.

Harry összeütött egy kis spagettit. Mikor kész lett kiszedte két tányérra és azokkal ült le elém. Evés közben beszélgettünk. Mindenről, hogy hogy lett híres milyen a családja mit szeret csinálni. Befejeztük az evést és elmosogattunk. Leültünk a kanapéra és akkor néztem rá az órámra. Éjfél múlt.

- Harry elmúlt éjfél. - döbbentem le teljesen.

- Az baj? - nézett rám. 

- Nem csak haza kéne mennem.

- Ne hülyülj már alszol a szobámban én meg a kanapén. Nem gond. - mondta tök természetesen. 

- Nem. alszok én a kanapén. A te házad nem akarlak kipaterolni a saját szobádból. 

- Clare figyelj. Nekem ez nem gond egyáltalán nem baj. Ha nem ,ész magadtól akkor viszlek. - nézett rám tök komolyan. 

- Harry ne... - kezdtem de felkapott és feltrappolt velem a lépcsőn be a szobába ledobott az ágyra rám rakott egy rakott egy takarót és indult kifelé.

- Jó éjszakát. - szóltam után halkan. 

- Jó éjt. - mondta majd kiment.

Sokáig alhattam mert arra keltem hogy a nap egyenes az arcomba süt. Átfordultam a másik oldalamra de ekkor beleütköztem valamibe vagy valakibe.

- Hmmmm - nyögött fel valaki. Kinyitottam a szemem és Harry hátával és boxeres fenekével találtam magam szembe.

- Harry mit csinálsz itt? - kérdeztem.

- Hol vagyok? Clare miért vagy a kanapén? - kérdezte kásás hangon.

- Nem a kanapén vagyunk. - néztem rá.

- Akkor én miért vagyok itt?

- Na azt nekem is mond el kérlek. 

Harry gondolkozó arcot vágott. Nagyon elmélyült a tevékenységben. A szeme fokozatosan csukódott le. Ledőlt a párnára. Elaludt. Nem haragszom rá nagyon édesen aludt. Nyitott szájjal csorgó nyállal. Mosolyogva néztem rá. Nem bírtam ki csókot leheltem a szájára. Erre felébredt és az ajkamra tapadt. Eltoltam magamtól mielőtt bármi történhetne.

- Naaa, - nyafogott mint egy óvodás.

- Csinálok reggelit. - keltem ki de nem vettem észre hogy a pólóm felcsúszott hátul.

- Szép fenék. - mondta kajánul. 

- Hé - döbbentem meg és kiszaladtam a szobából. 

Letrappoltam a lépcsőn és berongyoltam a konyhába. Belemásztam a hűtőbe valami ehető után kutatva. Találtam tojást és bacon-t és elkezdtem megsütni azokat. Dudorászva csináltam reggelit és szinte táncoltam mikor valaki átkarolta a derekam.

- Jó reggelt szépségem. - súgta a fülembe.

- Jó reggelt. Reggelit?

- Igen kérek. - ült le az asztalhoz. 

Kiraktam a kaját két tányérra és leültem vele szembe. Csöndben ettünk mikor Harry beszélni kezdett.

- Figyelj eszembe jutott hogy miért mentem vajon föl éjszaka. Megszokásból. Este lejövök valamit inni és aztán vissza megyek a szobámba. Szerintem tök kómásan kimentem éjszaka a konyhába ittam valamit és megszokásból felmentem melléd aludni. Biztosítlak róla hogy nem tettem semmit tök kómás voltam csak aludni jöttem föl. - fejezte be mondókáját.
- Elhiszem Harry gondoltam ilyesmire is. - néztem a tányérom. - Mit csinálunk ma?
- Arra gondoltam hogy elviszlek ma egy próbára. Benne vagy? - kérdezte.
- Hát nem is tudom. Na jó legyen. De előtte vigyél haza mert ruhám az nincs. - mondtam és bekaptam az utolsó falat tojást.
- Clare kérdezhetek valamit?
- Mond csak. - álltam fel és a mosogatóhoz léptem.
- Reggel az a puszi. Azt miért kaptam? - éreztem a hangján hogy mosolyog.
. Nem tudom csak jött. - bólogattam.
- Értem. Figyelj adok egy sortot és haza viszlek felöltözöl és megyünk rendben? - jött mellém.
- Oké. - elmosogattam a hajam felkötöttem és Harry után indultam. Beértem a szobába és Harold meztelen fenekével találtam szembe magam.
- Te szentséges ég! - kiáltottam és eltakartam a szemem és kirohantam.
Nem soká nyílt az ajtó és kijött rajta egy felöltözött Harry. Kaján vigyorral az arcán odaadta egy sortot és elsietett.
- 10 perc és indulunk. - szólt a lépcső aljáról.
Felrángattam magamra a ruhadarabot ami szinte leesett rólam. Felkaptam a táskám és lesiettem utána. Harry türelmesen ült az asztalnál és várt.
- Mehetünk. - léptem mellé.
- Igazán sexy vagy ezekben a ruhákban. - kacsintott. Földig pirulva motyogtam egy kösz félét. Kimentünk a garázsba, beszálltunk a sötétített ablakú Land Rover-be és elindultunk. Irányítottam Harry-t hogy merre menjen de közben nem néztem rá. Féltem ha csak 1 pillantást is vetek rá elpirulok. 1 óra múlva már a házamban voltunk és én elmentem öltözni addig Harry a képeimet nézegette. 10 perc alatt elkészültem de ekkor megszólalt a telefonom hogy SmS-t kaptam. Ismeretlen szám de megnyitottam.
Üzenet: Tegnap óta nem tudlak kiverni a fejemből. Csodaszép vagy!! LT.
LT? Ki a fene az az LT? ...


Remélem tetszik!!
Jó olvasást!!
Puszi: Angi