2013. augusztus 15., csütörtök

I Don't Understand This!

*Clare*
Úgy mentem el onnan hogy Louis kezébe nyomtam egy cetlit mondván adja oda Mia-nak. A telefon számom van rajta esetleg ha valami történne vagy valami miatt segítség kellene neki. Remélem majd felhív egyszer. Nem értem miért jött el tőlünk hisz mindene meg volt. Nem értem. Számomra ez rejtély marad egy ideig. Harry-vel hozzám tartunk éppen mert már nem volt kedvünk bulizni. Ahogy beszéltem Mia-val úgy ment el a kedvem mindentől. 
- Baj van? - halottam egy rekedt hangot magam mellől. 
- Ja nincs csak elkalandoztam. - mosolyogtam rá. 
- És hova? - kérdezte vigyorogva. Na megint a perverz Styles. Éljen. 
- Hawaii-ra úgy elmennék oda. - mondtam ábrándozós fejet vágva. Harry hirtelen a fékbe taposott én meg jó hogy nem estem ki a szélvédőn. - Most mi van? - kérdeztem.
- Ez komoly? - úgy nézett rám mint aki hottentotául karatyol.
- Nem érted amit mondtam nagy fiú? - kérdeztem. Harry lassan újra rálépett a gázra én meg elégedett dőltem hátra az ülésbe tudván hogy most eléggé összezavartam. Mosolyomat le sem lehetett vakarni az arcomról. Imádom őt összezavarni. Végre megérkeztünk a házhoz. Hazza leparkolt előtte és már nem is volt a kocsiban. Én is kiszálltam és a várakozó Hazza-al találtam szembe magam.
- Na most mi van? Min sértődött meg uraságod? - cukkoltam. Harry nem szólt semmit csak maga elé terelt hogy menjünk végre be. Hát jó. Akkor kezdődik a játék. Lassan haladtam fel a lépcsőn pont úgy hogy a fenekem Harry szemeivel egy vonalban legyen. Lassan ringattam a csípőm és úgy haladtam felfelé.Mivel rövid és kihívó naci volt rajtam tudtam hogy nem tud majd másfelé nézni. Lassan ringattam a csípőm a szeme előtt és éreztem ahogy tekintete lyukat éget a hátsómba. Végre felértem a lépcsőn. Na most jön egy kis buli. Kivettem a táskámból a kulcsomat és elkezdtem vele babrálni. Véletlenül leejtettem. Hajoltam le értem de Harry gyorsabb volt.
- Ne szórakozz velem. - sziszegte és betolta a kulcsot a zárba. Kinyitotta azt és belépett az előtérbe. Utána sétáltam és ledobtam magamról a farmerdzsekim meg a magassarkúm. Helló törpe lét. Újra alacsony vagyok és nem sajog a lábam. Hál istennek.
- Hol vagy? - kérdeztem. Nem válaszolt semmi nem is reagált. Nem foglalkoztam vele egyszerűen bementem a fürdőmbe és letusoltam. Lassan mostam meg magam. Miután végeztem felvettem egy laza pizsi szerű pólót meg rövid gatyát. Lassan besétáltam a szobámba és leültem volna az ágyra ha nincs ott valami. Pontosabban valaki.
- Sokan mondták már hogy milyen helyes képem van de eddig senki nem ült rá.  - viccelődött göndörke.
- Ha-ha. Hol voltál.  - ültem le mellé.
- Itt. - mondta egyszerűen.
- Nem is vettelek észre. - motyogtam.
- Gondoltam. Nem is tudtál volna. Egész végig a takaró alatt voltam. - mondta és felült mellém.
- Harry? - emeltem rá a tekintetem.
- Hmm?
- Miért nem szóltál hozzám a kocsiba? - tértem a lényegre.
- Mert elgondolkoztam. - mondta.
- Aha és azért voltál ideges is mi?? - emeltem fel a hangom. Nem bírtam tovább ülni inkább felálltam és járkálni kezdtem.
- Nem nem azért. - hajtotta le a fejét.
- Akkor? - kiabáltam rá. Nem mondott semmit csak felállt és elém sétált.
- Hazudtál nekem. Tudom jól. - sziszegte idegesen. Tudtam hogy most még mérgesebb mint valaha.
- Mit hazudtam? - tettem a hülyét.
- Nem azon gondolkoztál hogy Hawaii-ra akarsz menni. Láttam rajtad. Nem szeretem ha hazudnak nekem. - mondta nagyon halkan a szavakat de annál idegesebben. Nem bírtam sokáig a könnyeim kicsordultak.
- Ne haragudj. Csak a mai nap nem tett jót az idegeimnek. - hajtottam le a fejem.
- Nem érdekel. Most elmegyek. Holnap esetleg megkereslek de nem ígérem. Mint mondtam nem szeretem ha hazudnak nekem. Jó éjt. - lépett el előlem és lesietett. Távozását egy ajtó csapódás jelezte. Én mint egy rakat semmi álltam a szoba közepén. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Odaballagtam az ágyamhoz és elterültem rajta. Sírva aludtam el...

Reggel kisírt szemekkel és bedugult orral keltem. Na isteni. Úgy ahogy voltam lebattyogtam a konyhába hátha egy kis kávéval újra tudom magam indítani. Míg felraktam a kávét azon agyaltam hogy mi lesz most velem és Harry-vel. Gondolataimat éles horkanások zavarták meg. Bementem a nappaliba ahol ez a látvány fogadott:
Mikor megláttam ahogy alszik a könnyek újra eláztatták a pólómat. Nem tudom mi ütött belém de rögtön odasétáltam hozzá és leültem mellé a földre. Nem tudtam kibírni hogy hozzá érjek. Beletúrtam selymes göndör hajába. Rögtön mocorogni kezdett én pedig végig simítottam az arcán. 
 - Jó reggelt. - mondtam halkan ő pedig rám emelte csoda szép szemeit. Amint megpillantottam láttam hogy az ő szeme is vörös és könnyektől csillog. 
- Neked is. De miért vagyok itt?? - tette fel a kérdést. 
- Azt én nem tudom. - mondtam és kezemet elvettem arcáról. 
- Este nem bírtam el menni innen ezért itt aludtam el. - motyogta maga elé. 
- De miért? - kérdeztem.
- Mert nem értem a dolgokat. - mondta és felülve maga mellé rántott. - Miért hazudtál? - ismételte önmagát tegnapról. 
- Elmondom. - mondtam és belekezdtem a történetbe....




1 megjegyzés:

  1. Bevallom először nem értettem együtt Harryvel.. Jó persze senki nem örül ha hazudnak neki, de Clare elég szar helyzetbe van normális ha nem akar róla beszélni. Harry viszont nagyon aranyos volt itt a végén. Siess a kövivel :D

    VálaszTörlés