Do you remember?
Clare
Mikor bent voltam a munkahelyemen eszembe jutott egy régi szomorú emlék. Egy nagyon rossz és szomorú emlék. Szinte még gyerek voltam. 16 éves fejjel az ember nem gondolkodik olyan sokat csak sodródik az árral.
Mikor beléptünk Andy-vel a faház ajtaján arra gondoltam hogy fog elférni ebben a 2 szobában 12 tinédzser de persze nem ez volt a legnagyobb gondunk. Andy valamit tervezett nem tudom mit de már láttam ezt a nézést és jól ismertem. Ott voltam én, Andy, Mia, Dave, Szonja, Bess, Jim, Simon, Sam, Diamond, Tia és tom.
Mi tizenketten! Nagyon jóban voltunk igazság szerint ezen a nyáron jöttünk össze először s ismertük egymást igazán. Mi Andy-vel 2 hónapja jártunk már mikor is eljött az a bizonyos hétvége. Szerintem egész jól indult! Mi lányok már első nap elején elfoglaltuk a fürdőszobát amely tegyük hozzá elég kicsi. Na de mindegy - gondoltam - hiszen csak 2 napig leszünk itt. Azért jöttünk hogy megünnepeljük Bess Stevens barátnőnk 18. szülinapját. Én úgy éreztem jól fog elsülni de nem így lett. Mikor már kicsit elfajult a buli csak annyit hallottam a másik szobából hogy mindenki egyszerre kántálja hogy: Idd, idd, idd!! Nem mellesleg zene is szólt azt hiszem valami fura rock nem emlékszem pontosan hogy mi volt az. Arra viszont igen hogy én és Szonja ivóversenyt rendeztünk de előtte elszívtunk 2 füves cigit hogy kicsit szabadabbak legyünk. Emlékszem Tom felügyelte a versenyt és hogy a 10. üveg után ismerős alakot láttam megjelenni Tom mellett.
Ezek után csak annyi maradt meg hogy egy gyors villanás után minden sötét lett. Pár perc múlva arra keltem hogy valaki a nevemen szólongat és közben kicsit rázogat is.
- Mia hoznál nekem vizet? - csak ennyit tudtam mondani kissé illuminált állapotom miatt. Mia vissza is jött egy perc alatt és átnyújtott a szerinte vizes palackot. Beleittam és meg is ittam az egészet.
- Most már kaphatok vizet? - kérdeztem Miától de már választ nem kaptam rá mert hirtelen minden homályos azután sötét lett.
Ezután arra keltem hogy egy gép pittyeg mellettem és egy orvos beszél a nővérrel.
- Mi történt?? - kérdeztem kissé rekedten.
- Önnek súlyos alkohol mérgezése volt kisasszony!! - válaszolta kissé mogorván.
Ezek után az orvos elhagyta a szobát én pedig bágyadtan csukott szemmel fogtam fel amit az orvos mondott. Pár pillanat múlva bejött Mia, anya, apa és Andy a szobába. Én csak ennyit kérdeztem Miától:
- Miért adtál Martinit víz helyett? - és kissé értetlenkedve néztem fel fogadott húgomra.
Viszont Mia helyett anya kezdett el beszélni. Tüzetesebben csak az utolsó mondatát fogtam fel: " Ezentúl nem tartozol a családba!" Fejezte be anyám a monológját. Mia arcán semmi érzelem nem jelent meg. Csak állt ott a szobában mint akit fejbe vágtak egy jó nagy kalapáccsal. Ez után anya újra elkezdett beszélni Miával arról hogy Jenetthez kell költöznie Londonba. Egy hét múlva Mia már el is ment tőlünk.
Most viszont 3 év múlva itt állok és fogalmam sincs mi van volt legjobb barátnőmmel. Gondolatomat egy új páciens zavarta meg. Göndör haja rendezetlenül hullik a szemébe, magas és szálkás teste azonnal megfogott. De ez kevés ahhoz a bűvölethez képest amelyet hangja okozott mikor elkezdett beszélni.
- Jó napot kívánok! Dr. Adisonhoz van szerencsém?
Harry
Mikor beléptem az állatorvosi rendelő előterébe egy kis barátságos halvány kék falú helység fogadott egy íróasztallal és egy recepcióssal az asztal mögött. A váróban rajtam és a recepcióson kívül két 14-15 év közötti lány ült egy kiskutyával. Az egyikük először érdekesen nézett rám majd hirtelen felismerés támadt a szemében és tátott szájjal bámult rám. A barátnője - sejtésem szerint - ugyan annyira meglepődött mint ő. Oda sétáltam a recepciós pulthoz és így szóltam a mögötte ülő nőhöz:
- Jó napot! Időpontom van Styles névre fél kettőre.- mondtam udvariasan.
Ezután a nő megkérdezte hogy mi baja a macskának én elmondtam hogy oltásra van szüksége. A nő mondta hogy üljek le egy pillanatra míg szól a doktornőnek. Azon gondolkoztam hogy hogyan nézhet ki ez a bizonyos doktornő. Pár perc múlva szólt hogy bemehetek. Mikor beléptem kissé meglepődtem. A doktornő körülbelül 1 évvel lehet nálam idősebb. Mivel erre nem számítottam kissé félénken szólítottam meg.
- Jó napot kívánok! Dr. Adisonhoz van szerencsém? - kérdeztem udvariasan mivel az ajtón ez áll.
- Jó napot! Igen én vagyok! Miben segíthetek? - kérdezte kissé félénken de ugyanakkor meglepetten is.
- Fél kettőre jöttem Dusty nevű macskámmal oltásra - mondtam biztonságot sugallva.
Volt valami ami megfogott benne. Nem is tudom talán az arca és a szeme. A szeme úgy ragyogott mint a smaragd.
- Látom is! Milyen néven? - kérdezte.
- Harry Styles néven.
- Á igen! Már látom is! Kérem tegye fel a cicust a dobozzal együtt a vizsgáló asztalra.- mondta, majd elfordult hogy felvegyen egy gumikesztyűt.
- Szóval! A cicust oltani kell! Milyen oltás esedékes?
- Azt hiszem veszettség ellenire van szüksége.
- Á értem - felelte lágy kissé bársonyos hangján. Miközben hátra ment:
Majd egy fecskendővel és egy fiola oltó anyaggal tért vissza.
- Most kérem fogja meg a cicuska nyakát kicsit erősebben hogy ne legyen neki kellemetlen érzés. - mondta kissé parancsoló éllel a hangjában.
- Jól van drágám nem szeretnélek bántani. - motyogta alig hallhatóan a macskához.
Mikor beadta az oltást még elvégzett pér rutin vizsgálatot és azt mondta:
- Szóval Mr. Styles! Ha van rá lehetőség kérem holnap hozza vissza Dustyt fogtisztításra. Kissé fogköves a cicus. - mondta mosolyogva.
- Rendben! Körülbelül mikor hozzam?
- Mondjuk ugyanígy fél kettő köröl ha önnek jó!
- Nekem tökéletes! - mondtam kis é magabiztosabban a keleténél.
Aztán hirtelen kissé hülye kérdés hagyta el a számat.
- Magának nem vagyok ismerős?
- Nem! Miért talán kellene? - kérdezte egy kicsit felháborodottan.
- Hát tudja! A most befutó egyik hazai fiúbandának vagyok az énekese. Így sem mond a nevem vagy az arcom önnek semmit??
- Melyik bandáról van szó?
- A One Direction-ről.
- Hallottam már róla azt hiszem!
- Ennek igazán örülök. - mondtam kissé magabiztosan - Hát akkor viszlát holnap! - köszöntem el és ki siettem a rendelőből.
