Sziasztok drága olvasóim! Ma nem Angi jelentkezik, hanem a társszerző Anna. Remélem tetszik majd a rész, és kapok jó sok kommentet. Jó olvasást.
Mia
Egész út alatt Zayn járt a fejemben. A szemei nyugalmat sugároznak, és a hangja, a nevetése bizalmat ad. Olyan aranyosan tud nevetni, ha meghallom, kicsit vidámabb leszek, mintha azt éreztetné velem, hogy mellette biztonságban vagyok. Bár nem szeretném túl közel engedni magamhoz, ellen akarok állni neki, de elszakadni mégsem szeretnék tőle. Valami azt súgta, ő más mint az eddigi fiúk. Majd meglátjuk.
Időközben haza is értem. Csukott szemmel is hazatalálnék, már reflexből tudom, melyik kanyar után mennyi ideig kell vezetni, hogy elérjem a lakásom. Leparkoltam a társasház előtt, a szokott helyemre. Szeretem itt hagyni a motort, mert pont rálátni az ablakomból, és időről-időre ellenőrizni tudom a járgányomat, nehogy valami vagy valaki kárt tegyen benne. Nekem a motorom a családom, nagyon fontos nekem. Elég furcsa hogy így érzek egy gép iránt, de engem különleges kötelék fűz hozzá.
A lépcsőházban sötét volt, szerintem már mindenki aludt, tekintve hogy hajnali 3 volt, és a házban főleg idősek laktak.Gyorsan megmásztam a lépcsőket, és benyitottam az apró lakásba. Szerettem itt élni, kicsi volt, mégis kellemes, pont akkora, amiben egymagam tengethetem a napjaimat. Igazából nem az én lakásom volt, én csak használtam. Egy barátnőm ajánlotta fel, mikor egykori családom volt szíves kitagadni. Úgy volt hogy egykori nevelőanyám egy barátnőjénél fogok élni, de a történtek után úgy döntöttem, minden kapcsolatot megszakítok velük, így még az állomáson megszöktem, és eljöttem a haverjaimhoz, akik már kiröppentek a családi fészekből, és saját életet kezdtek itt a fővárosban. Ekkor ajánlotta föl az említett lány, hogy mivel ő úgyis Amerikába megy, és ott fog élni, lakjak nyugodtan itt. Azóta ez az én kis kuckóm, jól eléldegélek itt. Azonnal célba vettem a zuhanyzót, és letusoltam. A meleg víz ellazított, és kellemes melegétől úgy elengedtem, hogy hirtelen majdnem elaludtam. Gyorsan megtörölköztem és megszárítottam a hajam,felvettem a pizsamaként használt szürke XXL-es pólómat, majd befészkeltem magam a puha ágyacskámba, és szinte azonnal magával ragadott az álmok birodalma.
Másnap reggel vakító fényességre ébredtem, ugyanis este elfelejtettem lehúzni a redőnyt, és a nap egyenesen az arcomba sütött. Nyögve átfordultam a másik oldalamra, ám ekkor felcsendült a
Paramore-tól a
Brick by Boring Brick, ami a csengőhangom, tehát valaki hív. Nagyot sóhajtva kikászálódtam az ágyból, és a készülék keresésére indultam, de mire a kezembe került, a ,,zaklatóm" már letette. Megnéztem hogy ki lehetett az, és döbbenten meredtem a képernyőre, ami 2 nem fogadott hívást, és 5 üzenetet mutatott. Történt valami amiről nem tudnék?
Megnéztem mégis ki volt olyan kedves és gondolt rám, de még jobban meglepődtem, ugyanis mind Zayn-től érkezett.Idősorrendben elolvastam az összeset.
1. Jó reggelt!
2. Hogy aludtál?
3. Felkeltél már?
egy hívás.
4. Most már tényleg föl kellett ébredned.
5. Hívj ha akarsz.
Még egy nem fogadott hívás.
Igazából nagyon jólesett, mert eddig egy barátom sem küldött jó reggelt üzenetet. Viszont nem szerettem volna ha megsértődik, vagy azt hiszi le akarom rázni, ezért felhívtam, és érdekes módon azonnal fölkapta.
-Szia.-szóltam bele. Közben elkezdtem készíteni a reggeli kávémat, ami így fél kézzel kicsit nehéz volt.
-Szia Csipkerózsika. Nem mondod hogy eddig aludtál?-nevetett csodálkozva.
-De képzeld. Mi ebben olyan meglepő?-tudakoltam, míg vártam hogy lefőljön a reggeli energiabombám.
-Mia, délután fél három van!-mondta tényként, mire kipattant a szemem.
-Jó tudni.-nevettem.
-Figyelj, igazából arra gondoltam, hogy nem lenne kedved délután találkozni velem valahol?-éreztem a hangjában a feszültséget, amit a nemleges válasz lehetősége keltett, és szinte láttam magam előtt ahogy megvakarja a tarkóját, amitől kuncognom kellett.
-De szívesen.
-Rendben.-mondta megkönnyebbülten.-Mit szólnál az Állatkerthez... mondjuk 5-kor?
-Rendben, benne vagyok.-Belsőm közben őrjöngött, ugyanis imádtam az állatokat, bármilyen állatot, a lényeg hogy szőrös legyen, és kölyökkorában nézzen ki irtó aranyosan.
-Oké. Elmegyek érted, jó?
-Nem, inkább motorral mennék, tudod, megszokás.
-Ohh, rendben. Akkor a bejáratnál. Szia.-köszönt el.
-Szia.-nyomtam ki, majd elkezdtem készülődni.
Zayn
Örömömben táncra tudtam volna perdülni, de nem tettem, mert túl nagy volt a kockázata hogy bárki is meglát, ezért inkább csak egy hatalmas boldog vigyor ült az arcomra. Éppen a lépcsőn loholtam föl a szobámba, hogy készülődni kezdjek, mikor nekimentem valakinek.
-Jajj, bocs- szóltam Liam-nek, aki úgy nézett rám, mint egy sültbolondra.
-Semmi baj vigyori. Megtudhatom, hogy mi a jókedved tárgya?
-Randim lesz.-mondtam büszkén.
-A vörössel?
-Mia.
-Miával?
-Igen. Megyek készülni.
-Rendben Casanova, sok sikert. Vedd le a lábáról.-kacsintot Li.
-Meglessz.
Fent vagy fél órát próbáltam normális ruhát találni, végül egy kék póló, homokszínű ing, és ugyan olyan gatya mellett döntöttem egy sötétkék Nike cipővel
Sikerült valami normálisat kihoznom a hajamból is, aztán lerobogtam a garázshoz.
-Elmentem!- ordítottam el magam, hogy azért a többieknek legyen valami fogalmuk arról, hol vagyok, de úgy tűnik senki sem hallott meg.-Mindegy-gondoltam magamban, majd behuppanva a kocsimba, elindultam a talákánk helyszíne felé. Leparkoltam, majd kiválasztottam egy szimpatikus padot a bejárat mellett, és vártam Miát, akinek már tíz perce itt kéne lennie. Igazából megijedtem, hogy miattam fog várni, de úgy tűnik, ő késik. Néhányan feltűnően suttogni kezdtek a közelemben, én pedig némán fohászkodtam hogy ne ismerjenek föl. Inkább betettem a fülembe a fülhallgatót, és elindítottam a telefonomról valami zenét. Annyira belemerültem a sorok dúdolgatásába, hogy mikor az órámra pillantottam, szomorúan tapasztaltam, hogy Miának már egy órája itt kéne lennie. Tárcsáztam a számát, de legnagyobb meglepetésemre, nem az vette föl, akit vártam.
-Hallo?-szólt bele egy mély rekedt férfihang.
-Hallo... Mia Dowsont keresem. Rossz számot hívtam?
-Nem, jó számot hívott, én Dr. John Cross vagyok, mentőorvos. Ön Mia hozzátartozója?
-A... a barátja vagyok. Mentő? Minek neki mentő?
-Be tudna jönni a
St. Barholomew's kórházba?-kérdezte, hangjából áradt a nyugalom, nem úgy mint az enyémből, ami az idegességtől hisztérikusan vékony lett. Éreztem hogy valami nagyon rossz történt, ráadásul nem hagyott nyugodni a tudat, hogy miattam.
-Mondja már hogy mi van vele. Kérem.-szinte suttogtam.
-Mia motorbalesetet szenvedett.
