I want!
Sziasztok drága olvasóim ismét én jelentkezem Angi az új résszel remélem tetszeni fog. Kicsit furára sikeredett de hát ez van. Komizn i ér és jöhet hideg meleg. Jó olvasást.!!!
*Harry*
Míg Clare-re vártam megnézegettem pár családi képet. Anyukája nagyon hasonlít rá. Most már tudom kitől örökölte a gyönyörű szemeit. Régen nem volt kapcsolatom illetve hosszútávú. Sok-sok futó egy
éjszakás galandom volt, de azt hiszem ez lehet több is. Úgy gondolom hogy ha
Clare akarna velem járni én is járnék vele de amíg ezt nem hozzuk fel témának
addig én várok. Rá akár ezer évig is várnék. Tudom őrültség ilyet gondolni. De ahogy ajkai ma reggel súrolták az enyémet nem nagyon bírtam magammal de tudtam hogy muszáj. Lassan 20 perce van bent a fürdőben és kezdem azt hinni hogy baj van.
- Clare, baj van? - kiabáltam be.
- Ja semmi csak leragadtam a tükör előtt de már jövök is. - és amint ezt kimondta ki is jött. Mit ne mondjak még is csak jobban áll rajta a női ruha mint az én bazi nagy cuccaim. Tekintettem újra végig futtattam a képeken és hirtelen a szemem meg akadt egyen. A képen Clare és egy vörös hajú lány állt. A lánynak sötéten csillogó szemei voltak de a szája felfelé görbült. A lány nekem nagyon ismerős volt mintha láttam már volna valahol.
- Ő ki? - fordultam Clare felé és láttam hogy a szemei elborulnak és kis híján sírt. - Oké kérlek ne sírj nem kérdeztem semmit. - mondtam mivel a képet bámulta merev tekintettel.
- Sajnálom. - suttogta.
- Nem Clare én sajnálom nem lett volna szabad ilyen személyes kérdést feltennem. - szabadkoztam.
- Semmi baj. Te sem tudhattad és én sem mondtam még el de hamarosan el fogom. Ígérem. - hajtotta le a fejét.
- Na gyere menjünk ne szomorkodj. - öleltem meg.
Kimentünk az ajtón le a lépcsőn és visszaültünk a kocsiba. Lassan elindultunk a stúdió fele ami innen 1 órára van. A kocsiban a rádió halkan szólt és Clare kibámulva az ablakon nagyon gondolkozhatott valamin. Nem bírtam magammal muszáj volt rákérdeznem.
- Baj van? - fordultam kicsit felé. Nem szólalt meg csak láttam hogy egy könnycsepp gördül ki a szeméből. Nem akartam így látni ez csak miattam van mert megkérdeztem ki az a lány. Biztos vagyok benne.
- Clare én annyira sajnálom mekkora egy seggfej vagyok. - ütöttem bele a kormányba.
- Harry nem miattad van csak eszembe jutott egy fájdalmas emlék. - suttogta. Tudtam hogy felelevenítettem benne valami rosszat.
- Én nem hiszem el mekkora érzéketlen barom vagyok. - szidtam magam mikor Clare erősen megszorította a kezemet.
- Ne mondj ilyet. Nem vagy barom. Régen volt már ami történt elmúlt. És ennyi most pedig menjünk már kíváncsi vagyok a srácokra. - mondta és letörölte a könnyeit.
- Rendben csak nem akarlak így látni többet. - mondtam és gyorsítottan.
A tovább út csöndben telt mindketten a gondolatainkba merültünk. Mikor odaértünk láttam hogy a többiek kint vártak ránk kivéve Zayn-t. Ő nem volt sehol. Na mindegy gondoltam majd ideér valamikor. Clare néztem aki biztatóan rám mosolygott. Annyira szerettem látni hogy nem szomorú. Kiszálltam a kocsiból és megkerülve azt segítettem Clare-nek is kiszállni. A fiúk elé sétáltunk akik kérdőn néztek ránk kivéve Louis-t.
- Sziasztok. Ő itt Clare. - mutattam a mellettem álló hölgyeményre.
- Szia Clare, Niall vagyok. - lépett közelebb ír barátom.
- Szia nagyon örvendek. - fogott kezet Niall-al.
- Szia Liam. - fogott vele kezet Liam is.
- Louis-t meg asszem ismered ugye? - néztem rá.
- Igen. Szia Lou. - köszönt neki Clare mire Boo Bear csak perverzül vigyorgott rá. Na ezt nem értettem de szerintem Clare se mert furán nézett Louis-ra.
Nem foglalkoztam Louis-val inkább elindultam befelé magam után húzva Clare-t is. A többiek is jöttek utánunk. Felmentünk a 3. emeletre ahol álltalában felvesszük a dalokat. Besereglettünk abba kis helyiségbe mind az 5-en mert ugyebár Zayn még mindig sehol.
- Szerintem kezdjük el aztán Zayn majd valamikor jön. - tanácsolta Liam.
- Rendben. - mondtuk és mind a mikrofonok elé álltunk. Ma a Summer Love című dalunkat vesszük fel amit ugyebár megint csak Zayn kezdene de mivel sehol nincs ezért inkább az I would-ot fogjuk felvenni. Liam kezdte énekelni a részét mikor is megcsörrent Louis telefonja. Leálltunk az egésszel.
- Halló. - szólt bele a telefonba.
Valakivel beszélt pár percig majd lerakta és tök fura fejet vágva felénk fordult.
- Srácok Paul volt az. - mondta.
- És? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.
- Hát nem ma van a felvétel hanem holnap reggel 9-kor lesz csak elfelejtett szólni.
- Ez remek és én emiatt mondtam le a találkozót Daniellel. - pufogott Liam.
- Na akkor inkább menjünk. - mondtam és az ajtó felé indultam. Ki akartam nyitni de sehogy se ment. Erősebben húztam toltam mindent csináltam de nem mozdult meg. Liam odajött segíteni de együtt se mentünk sokra. Niall és Louis is csatlakozott és már 4-en próbáltuk kinyitni de nem ment.
- Bassza meg ez beragadt. - mondta Niall.
- Na nem mondod? Az hittem kis manók húzzák a másik irányból. - puffogtam most már én is.
- Jól van na nem kell leharapni a fejemet. Hívjunk fel valakit. - mondta és előkapta a telefonját. - Hát ez lemerült. - mondta csalódottan.
- Louis? - néztem rá.
- Nincs térerőm. - ült le.
- Hát akkor várunk. - ült le Liam is. Nem csinálhattunk semmit csak várni tudtunk.
Nagyon unatkoztam már és csak fel- alá tudtam járkálni.
- Hallod állj már meg Harry rád nézek és elszédülök. - mondta Niall.
- Unatkozom. Üvegezünk? - kérdeztem.
- Legyen de akkor legyen izgalmasabb. Vetkőzős. Ha nem csinálsz meg valamit zálog ás az csak ruha darab. - mondta Louis.
Leültünk egy körbe és kerestünk egy üres üveget. Végre találtunk egyet hála a rendetlen fajtánknak és ezt még a takarító is itt hagyta. Én kezdtem a pörgetést és Clare-nél állt meg az üveg.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte perverzül.
- Felelek. - mondta.
- Szeretsz? - néztem rá boci szemekkel.
- Hát azt hiszem igen. - pirult el teljesen.
- Na akkor te jössz. - mondtam Clare pedig pörgetett. Az üveg Louis előtt állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Clare.
- Felelek. - mondta Boo Bear.
- Tetszik most valaki?
- Igen. - mondta Louis és szemeiben kaján csillogást véltem felfedezni mikor ránézett Clare-re.
- Jó akkor pörgess. - adta át neki az üveget. Louis pörgetett és az üveg nálam állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek.
- Ti most akkor együtt vagytok? - kérdezte Louis.
- Nem is tudom. Együtt vagyunk? - kérdeztem a mellettem ülő lányt.
- Igen együtt. - mondta és megcsókolt. Soha nem éreztem ilyesmit. Mintha fejbe vágtak volna a felismerés úgy ütött meg. Clare várakozóan várta hogy visszacsókoljak és én ezt meg is tettem. Nem tudom meddig csókolhattam őt de egyszer csak az arcomba repült egy cipő amitől azonnal felébredtem a gyönyörű pillanatból.
- Clare, baj van? - kiabáltam be.
- Ja semmi csak leragadtam a tükör előtt de már jövök is. - és amint ezt kimondta ki is jött. Mit ne mondjak még is csak jobban áll rajta a női ruha mint az én bazi nagy cuccaim. Tekintettem újra végig futtattam a képeken és hirtelen a szemem meg akadt egyen. A képen Clare és egy vörös hajú lány állt. A lánynak sötéten csillogó szemei voltak de a szája felfelé görbült. A lány nekem nagyon ismerős volt mintha láttam már volna valahol.
- Ő ki? - fordultam Clare felé és láttam hogy a szemei elborulnak és kis híján sírt. - Oké kérlek ne sírj nem kérdeztem semmit. - mondtam mivel a képet bámulta merev tekintettel.
- Sajnálom. - suttogta.
- Nem Clare én sajnálom nem lett volna szabad ilyen személyes kérdést feltennem. - szabadkoztam.
- Semmi baj. Te sem tudhattad és én sem mondtam még el de hamarosan el fogom. Ígérem. - hajtotta le a fejét.
- Na gyere menjünk ne szomorkodj. - öleltem meg.
Kimentünk az ajtón le a lépcsőn és visszaültünk a kocsiba. Lassan elindultunk a stúdió fele ami innen 1 órára van. A kocsiban a rádió halkan szólt és Clare kibámulva az ablakon nagyon gondolkozhatott valamin. Nem bírtam magammal muszáj volt rákérdeznem.
- Baj van? - fordultam kicsit felé. Nem szólalt meg csak láttam hogy egy könnycsepp gördül ki a szeméből. Nem akartam így látni ez csak miattam van mert megkérdeztem ki az a lány. Biztos vagyok benne.
- Clare én annyira sajnálom mekkora egy seggfej vagyok. - ütöttem bele a kormányba.
- Harry nem miattad van csak eszembe jutott egy fájdalmas emlék. - suttogta. Tudtam hogy felelevenítettem benne valami rosszat.
- Én nem hiszem el mekkora érzéketlen barom vagyok. - szidtam magam mikor Clare erősen megszorította a kezemet.
- Ne mondj ilyet. Nem vagy barom. Régen volt már ami történt elmúlt. És ennyi most pedig menjünk már kíváncsi vagyok a srácokra. - mondta és letörölte a könnyeit.
- Rendben csak nem akarlak így látni többet. - mondtam és gyorsítottan.
A tovább út csöndben telt mindketten a gondolatainkba merültünk. Mikor odaértünk láttam hogy a többiek kint vártak ránk kivéve Zayn-t. Ő nem volt sehol. Na mindegy gondoltam majd ideér valamikor. Clare néztem aki biztatóan rám mosolygott. Annyira szerettem látni hogy nem szomorú. Kiszálltam a kocsiból és megkerülve azt segítettem Clare-nek is kiszállni. A fiúk elé sétáltunk akik kérdőn néztek ránk kivéve Louis-t.
- Sziasztok. Ő itt Clare. - mutattam a mellettem álló hölgyeményre.
- Szia Clare, Niall vagyok. - lépett közelebb ír barátom.
- Szia nagyon örvendek. - fogott kezet Niall-al.
- Szia Liam. - fogott vele kezet Liam is.
- Louis-t meg asszem ismered ugye? - néztem rá.
- Igen. Szia Lou. - köszönt neki Clare mire Boo Bear csak perverzül vigyorgott rá. Na ezt nem értettem de szerintem Clare se mert furán nézett Louis-ra.
Nem foglalkoztam Louis-val inkább elindultam befelé magam után húzva Clare-t is. A többiek is jöttek utánunk. Felmentünk a 3. emeletre ahol álltalában felvesszük a dalokat. Besereglettünk abba kis helyiségbe mind az 5-en mert ugyebár Zayn még mindig sehol.
- Szerintem kezdjük el aztán Zayn majd valamikor jön. - tanácsolta Liam.
- Rendben. - mondtuk és mind a mikrofonok elé álltunk. Ma a Summer Love című dalunkat vesszük fel amit ugyebár megint csak Zayn kezdene de mivel sehol nincs ezért inkább az I would-ot fogjuk felvenni. Liam kezdte énekelni a részét mikor is megcsörrent Louis telefonja. Leálltunk az egésszel.
- Halló. - szólt bele a telefonba.
Valakivel beszélt pár percig majd lerakta és tök fura fejet vágva felénk fordult.
- Srácok Paul volt az. - mondta.
- És? - kérdeztem egy oktávval magasabb hangon.
- Hát nem ma van a felvétel hanem holnap reggel 9-kor lesz csak elfelejtett szólni.
- Ez remek és én emiatt mondtam le a találkozót Daniellel. - pufogott Liam.
- Na akkor inkább menjünk. - mondtam és az ajtó felé indultam. Ki akartam nyitni de sehogy se ment. Erősebben húztam toltam mindent csináltam de nem mozdult meg. Liam odajött segíteni de együtt se mentünk sokra. Niall és Louis is csatlakozott és már 4-en próbáltuk kinyitni de nem ment.
- Bassza meg ez beragadt. - mondta Niall.
- Na nem mondod? Az hittem kis manók húzzák a másik irányból. - puffogtam most már én is.
- Jól van na nem kell leharapni a fejemet. Hívjunk fel valakit. - mondta és előkapta a telefonját. - Hát ez lemerült. - mondta csalódottan.
- Louis? - néztem rá.
- Nincs térerőm. - ült le.
- Hát akkor várunk. - ült le Liam is. Nem csinálhattunk semmit csak várni tudtunk.
Nagyon unatkoztam már és csak fel- alá tudtam járkálni.
- Hallod állj már meg Harry rád nézek és elszédülök. - mondta Niall.
- Unatkozom. Üvegezünk? - kérdeztem.
- Legyen de akkor legyen izgalmasabb. Vetkőzős. Ha nem csinálsz meg valamit zálog ás az csak ruha darab. - mondta Louis.
Leültünk egy körbe és kerestünk egy üres üveget. Végre találtunk egyet hála a rendetlen fajtánknak és ezt még a takarító is itt hagyta. Én kezdtem a pörgetést és Clare-nél állt meg az üveg.
- Felesz vagy mersz? - kérdezte perverzül.
- Felelek. - mondta.
- Szeretsz? - néztem rá boci szemekkel.
- Hát azt hiszem igen. - pirult el teljesen.
- Na akkor te jössz. - mondtam Clare pedig pörgetett. Az üveg Louis előtt állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Clare.
- Felelek. - mondta Boo Bear.
- Tetszik most valaki?
- Igen. - mondta Louis és szemeiben kaján csillogást véltem felfedezni mikor ránézett Clare-re.
- Jó akkor pörgess. - adta át neki az üveget. Louis pörgetett és az üveg nálam állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek.
- Ti most akkor együtt vagytok? - kérdezte Louis.
- Nem is tudom. Együtt vagyunk? - kérdeztem a mellettem ülő lányt.
- Igen együtt. - mondta és megcsókolt. Soha nem éreztem ilyesmit. Mintha fejbe vágtak volna a felismerés úgy ütött meg. Clare várakozóan várta hogy visszacsókoljak és én ezt meg is tettem. Nem tudom meddig csókolhattam őt de egyszer csak az arcomba repült egy cipő amitől azonnal felébredtem a gyönyörű pillanatból.
Ahhj olyan cukik :) Amikor azt irtad h vetközös üvegezés lesz alig birtam magammal h a végére ne tekerjek *perverz fej* Nagyon jó lett és kiváncsi vagyok mit "tervel" Louis :) Siess a kövivel :)
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszett!! Sietek a kövivel ahogy csak tudok!!! És ígérem lesz még pár "pikáns" rész ;)
Törlés