Hy!

*Mia*

Mikor beléptem a házba minden szempár rám szegeződött. A fiúknak csak intettem utána pedig körbe néztem hátha vannak itt számomra ismeretlen emberek. Csak egy volt egy barna göndör hajú lány aki Liam mellett állt. Mikor nagyjából mindenkit szemügyre vettem megláttam hogy Harry kivel van. Haja barnás-feketésen csinos hullámokban omlott vállára. Ruhája egyszerű volt és rövid. Nagy barna szemekkel nézett rám ugyan úgy mint én ő rá. Nem hittem el hogy ő áll előttem. Harry mögötte védelmezően fogta a derekát.
- Clare?  - kérdeztem meglepődve.
- Mia. - mondta vádló éllel a hangjában. Nem értettem miért volt kiakadva. Valahogy még mindig úgy érzem 3 év után is hogy én szeretem őt. Hiányzik a vele töltött idő. Még mindig csöndben állt mindenki ott ahol eddig volt. Már vagy 5 perce bámuljuk egymást.
- Na jó elég az álldogálásból bulizzunk. - mondta Louis önfeledten. Elengedtem Clare pillantását és Zayn-re koncentráltam.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte. Bólintottam és ő el is tűnt a konyha irányába. Kicsit még álltam a nappaliban értetlenül. Feleszmélve bambulásomból Zayn után mentem a konyhába. Ahogy előre haladtam rossz szokásomhoz híven csak a lábamat néztem így nem csodálom hogy Zayn-nek rohantam. Akinek a kezében két pohár volt tele valami alkohollal. És az ütközés következtében a két pohár tartalma rajtam landolt.
- Basszus. - morogtam magamban.
- Jaj Mia ne haragudj. - kezdett mentegetőzni Zayn. Én azonnal leintettem és besiettem a konyhába. Gyorsan kerestem egy rongyot és megpróbáltam letörölni valamennyire a piát a ruhámról több kevesebb sikerrel.
- Ajj. - dobtam a rongyot a mosogatóba. Neki dőltem a csapnak és néztem a foltot a ruhám közepén. Hirtelen nyílt az ajtó és Louis jött be rajta.
- Szia. Még rendesen be se mutatkoztam. Louis Tomlinson. - nyújtott kezet.
- Szia. Mia Dowson. - fogadtam el a kezét. Szeme elkalandozott rajtam és meg is akadt a folton.
- Veled mi történt? Beleestél a puncsos tálba? - kérdezte mosolyogva.
- Nem Zayn véletlenül leöntött. Persze az én hibámból mert én mentem neki. - mondtam én is mosolyogva. Louis csak mosolyogva bámult tovább. A szemében láttam hogy már nem józan.
- Én adhatok neked ruhát. - mondta a számomra legfurább mondatot.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Már mint nem a sajátomat hanem a volt barátnőm itt hagyott párat gondolom jó lesz rád. Gyere. - fogta meg a kezem és kihúzott a konyhából. Felszaladtunk az emeletre és ott be az első szobába. Louis kinyitotta a szekrényét és minő csoda tényleg volt pár szép ruha ott. Kiválasztottam a legegyszerűbbet és elmentem átöltözni.

Hajamat inkább kiengedtem és már mentem is vissza Louis-hoz. 

- Jó leszek így? - kérdeztem és körbe forogtam. Louis mosolyogva bólintott és kinyitotta előttem az ajtót. Lementem a többiekhez a nappaliba és szemmel Zayn-t kezdtem keresni. Ki is szúrtam a nagy fekete haját. Mögé lopózva átkaroltam a derekát. Nem lepődött meg azonnal megfordult és megcsókolt. 

- Szia. - mondta mikor elváltunk. - Jó a ruhád de honnan van?  -kérdezte.

- Louis adta. - mondtam és megöleltem még jobban. Zayn belecsókolt a hajamba majd kicsit eltolt magától. 

- Táncolunk? - nézett rám nagy csoki barna szemeivel. Bólintottam ő pedig a "táncparkettre" vezetett. Az egyik kedvenc számom indult el. Run This Town. 

- I've got rings on my fingers

And glitter in my hair
I bought a one-way ticket
And I just got here
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town
I've got high heel stilettos
And I'm kicking in doors - énekeltem Lucy Hallel. Úgy beleéltem magam a dalba és annak éneklésébe hogy csak a szám végén vettem észre hogy végig énekeltem. Szinte mindenki döbbenten nézett rám. Mivel tudtam miért néznek rögtön elpirultam. Igen az ének hangom nem a legjobb.
- Mia, ez fura volt. - mondta Niall. Hát igen tényleg nem tudok énekelni. Na mindegy. Zayn idejött mellém és átkarolta a derekam. 
- Édes. ez tényleg érdekes volt. - suttogta a fülembe.
- Kösz tudom. - morogtam lehajtott fejjel. Clare-t kerestem a szememmel de nem találtam sehol. Nem is baj. Legalább eggyel kevesebb ember előtt égettem le magam. 
- Mia, viszont jól táncolsz. - mondta Danielle. Na igen ő az aki a táncos lábú a csapatban. Aranyos lány bár nem sokat beszéltem vele eddig. 
- Köszi. - mondtam rá mosolyogva. Zayn odaosont a Dj-pulthoz és berakott valami pörgös buli zenét én pedig fogtam magam és kimentem a konyhába inni valamit. Még mindig dúdoltam a dalt és közben öntöttem magamnak egy kis puncsot. Nem is vettem észre hogy bejött valaki a konyhába. 
- Szia. - mondta az ismerős női hang mögülem. Azonnal oda is fordultam és unokatesómmal találtam szembe magam. 
- Hali. - mondtam én is olyan halkan mint ő. Nem tudtam most mit mondani neki nem álltam még készen a találkozóra. Pedig most nem mehetek el innen szó nélkül. Hát akkor kezdjük. 
- Mi a helyzet veled? - kérdezte azt amit én akartam tőle. 
- Hát most éppen egy motoros boltban dolgozok hála Zayn-nek. És veled? - kérdeztem rövidre zárva a témát. 
- Én pedig egy állatorvosi rendelőt vezetek. - mondta ő is tömören. Hát jó. Ez gyors volt. Clare előre lépett felém és én nem tudom miért. Még közelebb jött és már ott voltam hogy elrohanok amikor is ő magához rántott és....




Íme elkészült a kövi rész!! Remélem tetszik. Komizz ha igen! Ja és a végén ne gondoljatok perverzre kérlek titeket!!!!!
Jó olvasását!

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8606443/?claim=tfh4syj4cbw">Follow my blog with Bloglovin</a>

Fontos!!!!

Sziasztok most nem résszel jövök. Nem tudom hányan láttátok de azért én is kirakom hátha valaki nem látta még! Ha van blogod akkor te is rakd ki!!

IDE!!!!!!!! kattintva a linket olvasd el és ha olvasod a blogom vagy másokét akkor csináld meg!!!!

Big Bang?

*Clare*

Ahogy egyre több időt töltök Harry-vel és a srácok egyre jobban  megszerettem őket. Ma péntek van és Harry elhívott hogy töltsem velük az estét egy kis buli kíséretében. Amolyan ismerjük meg egymást Welcome  Party! Nem tudom mit érdemes egy ilyenre felvenni de majd kitalálok valamit. Ezen gondolkoztam miközben zártam az állatorvosi rendelő ajtaját mivel ma én voltam a főnök. 

- Jó éjt Jenett. - köszönök el asszisztensemtől és recepciósomtól. 

- Jó éjt Clare, vigyázz magadra. - mondta és elsétált a kocsijához. Én is így tettem csak nem a saját autómhoz mentem hanem Harry kocsijához. Hozzászokott ahhoz az idegesítő dologhoz hogy értem jön munka után és együtt megyünk valahova. 

- Szia Hazza. - köszöntem és megcsókoltam. 

- Szia Kedvesem. - mondta miután elváltunk. - Készen állsz hogy bulizzunk ma egy nagyot? - kérdezte.

- Igen asszem, de egy gondom van bár ezt nem tőled kéne megkérdeznem. - mondtam és kinéztem az ablakon. 

- Na és mi lenne az hátha tudok segíteni. - mondta és láttam hogy ott bujkál a mosoly a szája szélén.

- Hát jó. Nem tudom mit kéne felvegyek erre az eseményre. - mondom és figyelem a reakcióját. 

- Az igen. Na szóval valami egyszerűt? - kérdezi úgy mintha nem lennék normális. 

- Ha te mondod. - mondom és a figyelmemet a kinti tájnak szentelem. 

Fél óra múlva már a házam előtt parkolunk és kifelé szállunk a kocsiból. Harry megkerüli a járművet és az én oldalamra jön és kisegít a kocsiból. Bemegyünk a házba és én rögtön a szobám felé veszem az irányt. 

- One way or another... - énekelem miközben a szekrényemben matatok. Nem tudom kik éneklik ezt a számot de elég fülbe mászó. 

- Clare? - szól Hazza mögülem. 

- Igen? - kérdezem miközben már szinte bent vagyok a szekrényemben. 

- A mi számunkat énekled. - mondja én pedig a meglepetéstől ugrok egyet és jól be is verem a fejem. 

- Na ez holnapra látszódni fog. - motyogom. - Amúgy ez tényleg a ti számotok? - kérdezem értetlenkedve.

 - Igen nem rég vettük fel. A Red Nose Day alkalmából. Így segítünk mi a szegényebb országoknak. - mondta miközben én megfordultam és szembe néztem az ágyon ülő Harry-vel. 

- Az jó. Szép tőletek. Amúgy ma vagy 4-szer hallottam a rádióban ha nem többször. - mondtam mosolyogva. 

- Az is jó. Na mit találtál? - kérdezte a ruhákra utalva. 

- Ezeket találtam ami szerintem illik egy ilyen eseményhez. - mondtam és ki raktam 3 ruha összeállítást.

- Nos neked melyik tetszik? - kérdeztem.

- Őszintén mindegyik de a legjobban a szupeman-es. - mondta. Tudtam hogy az fog neki tetszeni mert az a legmerészebb. A felső háta mint egy fűző és látszik a fél hátam benne. A nadrág kihívóan rövid. a cipő pedig elég magas ahhoz hogy ne csak Harry mellkasa közepéig érjek. 

- Hát akkor az lesz. - mondtam és bementem a fürdőbe. Gyorsan felöltöztem és felraktam egy kékes színű sminket a fülembe beleraktam a ruhához illő fültágítókat ugyan is az nekem is van eredetileg is. Még felraktam a többi kiegészítőt és felkaptam a cipőmet. Késznek nyilvánítottam magam és kiléptem a fürdőből. Harry még mindig az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Mikor hallotta hogy kiléptem a fürdőből felemelte  a fejét és nekem szentelte figyelmét.

- Hűha gyönyörű vagy. - mondta és elém sétálva átkarolta a derekamat. 

- Köszönöm Mrs. Styles. - mondtam és lopott csókot nyomtam ajkaira. 

- Kötekedünk Miss Adison? - kérdezte és még közelebb vont magához. 

- Nem állt szándékomban uram. - motyogtam a mellkasába. 

- Na mindegy gyere induljunk. - mondta és kézen ragadva kifelé kezdett húzni. Kiértünk és újra a kocsiban ültünk a fiúk házához tartva. 

- És kik lesznek ott a Welcome Party-n? - kérdeztem

- Mi és a srácok és mindenki hoz magával plusz egy főt. - mondta Hazza az utat figyelve. 

- Oh szóval majd ott kiderül. - kijelentettem mint kérdeztem.

- Pontosan. - mondta Harry megerősítve szavaimat. Vagy ezzel arra akart utalni hogy nem mond semmit? Na mindegy. Az út további részében nem nagyon szólaltunk meg. Végre odaértünk a srácok házához. Kiszálltunk a kocsiból. Megigazítottam a ruhámat és már mentem is be. Bent szép látvány fogadott. Nem volt rendetlenség sem kosz és ez tetszett. A nappaliban nem volt ott a kanapé ezért több hely jutott a tánchoz. A srácok közül Harry-n kívül itt volt még Louis egyedül, Liam és egy szép göndör barna hajú lány és Niall és ő is egyedül. 

- Hazza, Louis és Niall miért vannak egyedül? - kérdeztem. 

- Louis-t nem rég dobta a barátnője Niall pedig nincs egyedül neki itt van az összes kaja. - mondta a végét már nevetve. 

- Értem. És ki az a lány Liam-mel? - kérdeztem.

- Ő Danielle az x-factor után nem sokkal jöttek össze. - ismertette a helyzetet Harry.

- Hát akkor menjünk beljebb. - mondtam és beljebb léptem a lakásban. Bementem a beszélgetők közé és mindenkinek köszöntem. Mikor Liamékhez értem Daniellenek illedelmesen kezet nyújtottam. Ő megrázta és illedelmesen bemutatkozott. 

- És hogy ismerkedtél meg Harry-vel? - kérdezte mikor kimentünk a nappaliból inni valamit. 

- Hát elhozta a macskáját hozzám kivizsgálásra. - mondtam de ez így elég viccesen hangzott.

- Ez vicces. - mondta Danielle mosolyogva. 

. Igen kimondva eléggé. - mondtam és beleittam a sörömbe. 

Nem sokkal később már mindenki beszélgetett vagy táncolt mikor is megérkezett a hiányzó láncszem Zayn az oldalán egy alacsony vörös hajú lánnyal. A lány vörös haja fel volt kötve egy copfba és egy sárga koktél ruhát viselt. 

- Sziasztok. - jött beljebb Zayn. - Ő itt Mia Dowson a barátnőm. - mondta.

- Sziasztok. Mia vagyok. - mosolygott. Körbe nézett és mikor észre vett láttam ahogy leesik az álla. Harry átkarolva a derekamat tartott. 

- Clare? - nézett rám döbbent nagy szemekkel. 

- Mia. - mondtam kissé vádló hangon.

I would

                                              Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszik majd. ;)

A megérzéseim most az egyszer nem csaltak. Zayn tényleg a legrendesebb srác akit valaha ismertem. Már el sem tudnám képzelni a napomat anélkül hogy beszéljünk vagy találkozzunk. A munka amit szerzett nekem fantasztikus, pont nekem való, ugyanis egy  motoros boltban lettem eladó.
A kapcsolatunk amúgy szépen fejlődik, mára már kötelező péntek esti program lett a pizza evés filmnézéssel nálunk. Ilyenkor csak ülünk a kanapémon, összebújva, és bámuljuk a képernyőt, és élvezzük egymás társaságát. Mindig fáj a szívem mikor hazamegy, de nem merem neki felajánlani hogy aludjon itt, mert hivatalosan még nem járunk, csak randizgatunk. Érdekes, a randi partnerek szoktak egymásba gabalyodni a kanapén?
Ma úgy volt megbeszélve hogy munka után értem jön, és hazavisz. Épp a papírokkal bajlódtam, mikor egy ismerős hang megszólalt a fejem fölött.
- Szia Mia- hallani lehetett hogy mosolyog, én pedig megforgattam a szemem.
- Kac-kac, milyen humoros – mosolyogtam, és felnéztem a fekete hajú srácra. Az öltözéke meglepett, ugyanis elég elegánsra vette a figurát.
- Megyünk valahová?- érdeklődtem, miközben elindultunk a kocsi felé. Jól nevelt angolként kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd megkerülve azt, ő is beült.
- Hát, igen, van néhány tervem mára, úgyhogy most hazaviszlek, te átöltözöl valami eszméletlenül szexi ruhába, aztán visszaülsz a kocsiba, és elviszlek valahová. – ismertette a tervét.
- Hű… és összesen mennyi időm van elkészülni?
- Kb. egy órád.
- Ajj …- sóhajtottam nagyot.
- Mi az ?
- Azt hittem még lesz időm elugrani Japánba a kimonómért.
- Minek neked kimonó?
- Csak. Az olyan szexi..
- Na, siess, megérkeztünk. – fékezett le a ház előtt.
- Oki.
- És Mia! – fogta meg a kezem. – ne vegyél föl kimonót. – rázta a fejét halál komolyan, mire muszáj voltam elröhögni magam.
- Sietek. – nyomtam egy puszit a szája sarkára, majd felrohantam a lakásba. Egy gyors zuhanyozás után a szekrényem előtt morfondíroztam azon hogy melyik ruhámat vegyem föl. Nem mintha nagy választási lehetőségem lett volna, összesen 4 elegánsabb ruhám volt.  Végül egy kék, hátul kivágott ruha mellett döntöttem, rózsaszín platformos cipővel.

Mikor leértem a kocsihoz, Zayn a jármű oldalának támaszkodva várt, és mikor meglátott, egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Csodaszép vagy. – ölelt meg, majd ismét besegített az autóba.
- És, hová is megyünk? – érdeklődtem.
- Vacsorázni. – jelentette ki, mire kicsit aggódni kezdtem.
- Mi az, nem szeretnél? Nem kell ha nem akarod, mehetünk máshová is…
- Nem, Zayn, semmi. Csak nem akarom hogy túl sokat költs rám, mert tudom, hogy én képtelen vagyok viszonozni.
- De nekem ez nem gond, tudod.
- Igen, tudom, de nekem akkor is kényelmetlen. – sütöttem le a szemem.
- De azért ugye megengeded hogy csak ma este elvigyelek vacsorázni? – nézett rám olyan szép kiskutyaszemekkel, hogy nem tudtam ellenállni.
- Jó. – adtam be a derekam. – De csak ma este!
- Leparkolt egy gyönyörű étterem előtt, amin látszott hogy csak a felsőbb osztályoknak van fenntartva. Mikor kiszálltam a kocsiból, belekaroltam a felém tartott karjába, ő pedig odaadta a kocsi kulcsot a parkoló fiúnak, hogy vigye a mélygarázsba.  Úgy tűnik hogy már foglalt asztalt, mert a pincér rögtön egy eldugott sarokba vezetett minket.
- Hű, nagyon csillog. – néztem körül, mikor már kettesben voltunk.
- Aha, és a kaja is jó.
Hirtelen elém tartott egy étlapot, de az árlistát letakart a kezével.
- Válassz!
- De… ajj, ne csináld már, miért nem láthatom az árát?
- Mert sikítva rohannál ki. Na, válassz!
Végül mind a ketten leadtuk a rendelésünket. Az este amúgy jól telt, annyit röhögtünk hogy már fájt az oldalam. De beszélgettünk is, mindenről ami csak az eszünkbe jutott. Már épp a desszertnél tartottunk, én azzal szórakoztattam, hogy a gyümölcstálam tartalmát az italomba szórtam, és el akartam fogyasztani, mikor kicsit elkomolyodott.
- Mia, figyelj egy kicsit.
- Igen?
- Szóval, már elég régóta találkozgatunk, és mint észrevetted, eléggé kedvellek, remélem ez fordítva is igaz… Szóval… Khm… - láttam hogy nem találja a szavakat, és mindenhova néz, csak éppen rám nem. Értettem mit akar, és úgy éreztem, már én is kész vagyok.
- Szóval, most arra akarsz kilyukadni, hogy legyek a barátnőd?
- Igen. – sóhajtott egy nagyot, és végre a szemembe nézett.
- Rendben. – az arca megkönnyebbült, látszott hogy nem erre a válaszra számított, de örült neki.
- Komoly?
- Igen. Zayn, én nagyon kedvellek, és bár még nem hiszem hogy ez igazán szerelem köztünk, de tudom hogy képes lennék beléd szeretni. Már így sem nagyon tudom elképzelni magam nélküled. – mosolyogtam mint a vadalma, ő pedig megkerülte az asztalt, közelebb lépett, és megcsókolt.
- Akkor most hogy már hivatalos, be kell hogy mutassalak a többieknek. – jelentette ki, bennem pedig megállt az ütő.

When you're gone!

Zene!

Sziasztok itt az új rész! Tudom hogy sokat késtem de az utcsó évem az általánosban és nem sok időm maradt a blogra. De amint vége a sulinak több részt hozok és sűrűben. Jó olvasást!

*Harry*

A mentő nagy szirénázás közben állt meg a stúdió előtt. Nem tudtam mást tenni azután hogy úgy behúztam barátomnak hogy elájult mint hogy kihívjam a mentőket. Én tettem ezt vele. A saját legjobb barátommal. Kórházba juttattam. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Clare miért tette ezt velem? És én miért tettem ezt azzal az emberrel aki mindenben segített. Végre beértünk a kórházba és Louis-t rögtön a sürgösségire vitték. Nekem szóltak hogy kint várjam meg. Idegességemben nem tudtam mit tenni mindenkit felhívtam. 10 percbe se telt mindenki itt termett. Liam nem szólt hozzám csak dühösen nézett a többiek inkább háttérbe húzódtak. Clare pedig a lehető legtávolabb ült tőlem. Csak a kezemet bámultam míg nem egy nyikorgást hallottam. Az orvos jött ki a szobából ahol Louis van. Az arcán nem volt semmi érzelem.
- Jó estét. - köszönt a doki ahogy köré álltunk. - Önök Louis William Tomlinson hozzá tartozói? - kérdezte.
- Igen. - vágtuk rá egyszerre.
- Szóval. Mr. Tomlinson állapota stabilnak tűnik de nem ígérhetek semmit. Viszont most a biztonság kedvéért áltatásban van. Most bemehetnek hozzá de egyszerre csak 2 ember. - mondta a doki és már itt sem volt. Én gondolkodás nélkül mentem be a szobába utánam pedig Calre jött. Nem szólt hozzám csak csendben leült a Louis ágya mellett lévő székre és megszorította a srác kezét.
- Louis, kérlek ha hallasz kérlek figyelj rám. Én nem tehetek róla de még ezek után is Harry-t szeretem. Sajnálom igazán sajnálom de annyit szeretnék kérni tőled hogy ha felkelsz akkor gyere el velem valahova és beszélgessünk és ismerjük meg egymást. - mondta Clare és ezekkel a mondatokkal a szívembe hatolt. Még mindig szeret. Felállt a székről. Idesétált elém és megállt pont velem szembe. Hozzám képest nagyon kicsinek tűnt.
- Harry, amit mondtam az igaz. Kérlek ne legyél megint barom. - mondta és megölelt. Azonnal visszaöleltem.
- Annyira jó erre a képre kelni. - mondta egy fáradt ismerős hang. Gyorsan odafordultunk és láttuk hogy Louis már ülve csillogó szemmel néz minket. Én kissé félve mentem közelebb barátomhoz.
- Szia Boo Bear. - hívtam becenevén.
- Szia Hazza. - mondta ő is mosolyogva. Tudtam hogy ha becézget akkor nincs nagy baj. De akkor is nagyon rosszul érzem magam amiatt hogy én miattam van itt. Nem tudok most semmit se mondani de ahogy látom Lou se. Csak nézek bele a szemébe és közbe megérzem Clare pici kezét a vállamon.
- Ki megyek a srácokhoz. Közlöm hogy felkeltél. Bár nem értem hogy amikor altatás alatt voltál. - motyogja Clare a második mondatot magának.
- Clare, nem gépekkel hanem inekcióval altattak. Így az elmúlik. - mondta Louis. Clare csak bólintott és kilépett az ajtón. Örültem is meg nem is hogy most itt vagyunk. Nem akartam bántani Louis-t de a tény hogy Clare szeret egy kicsit jobbá tette a helyzetet.
- Louis figyelj én nagyon sajnálom ami történt fogalmam sincs miért csináltam akkor egy állat vagyok. Megtudsz nekem valaha bocsájtani? - kérdeztem a sírás határán. Láttam hogy Lou szemei is könnyesek.
- Harry, akkor egy hülye vagy. Tudod hogy szeretlek és hogy megbocsájtok. Ez az én hibám is volt. Nem kellett volna ezt tennem. Clare a tiéd. Csak annyira hiányzik valaki mellőlem mióta Elenor nincs nekem. - mondta és legördült az első könnycseppje. Szorosan megöleltem ezt a majmot. Tudtam hogy nála jobb barátot nem találok soha. Emlékszem mikor először találkoztunk. Fúúú, és azóta mennyi minden megváltozott. El sem hiszem hogy lassan 3 éve boldogítjuk egymást. De így van és ez nagyon jó. Elengedtem Louis és rögtön kérdezgetni kezdett.
- Na akkor Clare-rel minden oké? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen azt hiszem. Minden! - mondtam fülig érő szájjal.







*Calre*
Ahogy kiértem a többiekhez mindenki letámadott a saját kérdésével.
- Na hogy van? - Liam.
- Felébredt? - Niall.
- Remélem nincs komoly baja. Ugye nincs? - Zayn.
- Éhes vagyok. - sopánkodott Niall.
- Srácok nyugi. Szóval igen felébredt. És egész jól van és nincs komoly baja. - mondtam és leültem egy székre. - Zayn hol voltál ma egész nap? - kérdeztem mert ő volt az akit nem nagyon ismertem még a bandából.
- Öhm hát a barátnőm kórházba került. Motor balesete volt. De nincs semmi komoly baja. - mondta Zayn vörösödve.
- És van kép a titokzatos lányról? - kérdezte Liam.
- Van. - mondta boldog mosollyal az arcán. Kikapta a telefonját a zsebéből és kutakodni kezdett. Egyszer csak diadalmasan felnézett és körbe mutatta a képet. Nekem a lélegzetem is elállt. Az ismerős vörös hajzuhatag ismerős zöld szemek. Az a mosoly. Annyiszor láttam már. Hirtelen megfordult velem a világ és muszáj volt leülnöm.
- Clare baj van? - guggolt le elém Niall.
- Nem nincs. Zayn mi a neve? - kérdeztem hátha nem igaz amit gondolok.
- Mia, Mia Dowson. - mondta én pedig elkezdtem sírni. Az a személy aki a legtöbbet számított nekem aztán pedig leitatott most a pasim bandatársának a barátnője. Ilyen nincs.
- Clare mondj valamit hallod mi a baj? - kérdezte Liam.
- Csak... a-annyi hogy ő az unokahúgom... - és sírni kezdtem újra. Még mindig nem hiszem el hogy ez igaz. Valaki csípjen meg. Nem ez nem lehet. Csak zokogtam amikor meghallottam hogy nyílik az ajtó megpróbáltam lenyugodni de nem ment valami könnyen.
- Srácok a d... - kezdte Hazza de mikor észre vett abba hagyta a beszédet. - Clare, édes mi a baj? - kérdezte és most ő guggolt le elém. Felnéztem rá és láttam a szemében az értetlenkedést.
- S-semmi. - mondtam mély levegőt véve.
- De akkor miért sírsz? Megbántott valamelyik őstulok. Mert ha igen beverem az orrát. - mondta komolyan amire mosolyognom kellett.
- Nem, nem bántott meg senki. - mondtam és beletúrtam a fürtjeibe. - Zayn egy kicsit jössz? Beszélni akarok veled. - álltam fel mire a pakisztáni srác is felugrott. Elsétáltunk a kávéautomatához.
- Szóval. Mennyit mondott neked Mia? Egyáltalán mesélt rólam? - kérdeztem megint könnyes szemmel.
- Mesélt egy keveset a családi hátteréről de téged nem emelt ki. Clare viszont én nagyon sajnálom nem tudtam. - mondta lehajtott fejjel.
- Zayn te ne sajnálj semmit. Nagyon rossz dolog történt kettőnk között amit nem akarok újra átélni. És szeretnélek megkérni arra hogy ne nagyon említsd a nevem a közelébe. Kérlek. - mondtam ránézve.
- Rendben, de én nagyon szeretném ha valamikor beszélnétek mert ha mindketten "Direction barátnők" lesztek akkor elég gyakran fogtok találkozni. - mondta Zayn a szemét az enyémbe fúrva.
- Jó. - mondtam és ezzel lezártam a témát. Visszasétáltunk a srácokhoz. Én visszaültem Harry mellé aki rám mosolygott és megfogta a kezem. Nem sokára egy orvos jelent meg Louis szobája felől. Én azonnal felálltam és odasétáltam hozzá.
- Jó estét. - köszönt a doki.
- Önnek is. - mondtam.
- Mr. Tomlinson teljesen rendben van. Még egyszer megvizsgálom körülbelül fél órát kell erre szánnom és utána már mehetnek haza. Amíg én vizsgálom az urat Anne kiállítja a papírokat. - mondta a doki és már el is tűnt Louis szobájába.
Még abban a fél órában sem tudtam megszabadulni a gondolataimtól. Nem akarok még Mia-val találkozni.
Remélem azért valahogy sikerül megbékülnünk....