I would

                                              Sziasztok, itt az új rész, remélem tetszik majd. ;)

A megérzéseim most az egyszer nem csaltak. Zayn tényleg a legrendesebb srác akit valaha ismertem. Már el sem tudnám képzelni a napomat anélkül hogy beszéljünk vagy találkozzunk. A munka amit szerzett nekem fantasztikus, pont nekem való, ugyanis egy  motoros boltban lettem eladó.
A kapcsolatunk amúgy szépen fejlődik, mára már kötelező péntek esti program lett a pizza evés filmnézéssel nálunk. Ilyenkor csak ülünk a kanapémon, összebújva, és bámuljuk a képernyőt, és élvezzük egymás társaságát. Mindig fáj a szívem mikor hazamegy, de nem merem neki felajánlani hogy aludjon itt, mert hivatalosan még nem járunk, csak randizgatunk. Érdekes, a randi partnerek szoktak egymásba gabalyodni a kanapén?
Ma úgy volt megbeszélve hogy munka után értem jön, és hazavisz. Épp a papírokkal bajlódtam, mikor egy ismerős hang megszólalt a fejem fölött.
- Szia Mia- hallani lehetett hogy mosolyog, én pedig megforgattam a szemem.
- Kac-kac, milyen humoros – mosolyogtam, és felnéztem a fekete hajú srácra. Az öltözéke meglepett, ugyanis elég elegánsra vette a figurát.
- Megyünk valahová?- érdeklődtem, miközben elindultunk a kocsi felé. Jól nevelt angolként kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd megkerülve azt, ő is beült.
- Hát, igen, van néhány tervem mára, úgyhogy most hazaviszlek, te átöltözöl valami eszméletlenül szexi ruhába, aztán visszaülsz a kocsiba, és elviszlek valahová. – ismertette a tervét.
- Hű… és összesen mennyi időm van elkészülni?
- Kb. egy órád.
- Ajj …- sóhajtottam nagyot.
- Mi az ?
- Azt hittem még lesz időm elugrani Japánba a kimonómért.
- Minek neked kimonó?
- Csak. Az olyan szexi..
- Na, siess, megérkeztünk. – fékezett le a ház előtt.
- Oki.
- És Mia! – fogta meg a kezem. – ne vegyél föl kimonót. – rázta a fejét halál komolyan, mire muszáj voltam elröhögni magam.
- Sietek. – nyomtam egy puszit a szája sarkára, majd felrohantam a lakásba. Egy gyors zuhanyozás után a szekrényem előtt morfondíroztam azon hogy melyik ruhámat vegyem föl. Nem mintha nagy választási lehetőségem lett volna, összesen 4 elegánsabb ruhám volt.  Végül egy kék, hátul kivágott ruha mellett döntöttem, rózsaszín platformos cipővel.

Mikor leértem a kocsihoz, Zayn a jármű oldalának támaszkodva várt, és mikor meglátott, egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Csodaszép vagy. – ölelt meg, majd ismét besegített az autóba.
- És, hová is megyünk? – érdeklődtem.
- Vacsorázni. – jelentette ki, mire kicsit aggódni kezdtem.
- Mi az, nem szeretnél? Nem kell ha nem akarod, mehetünk máshová is…
- Nem, Zayn, semmi. Csak nem akarom hogy túl sokat költs rám, mert tudom, hogy én képtelen vagyok viszonozni.
- De nekem ez nem gond, tudod.
- Igen, tudom, de nekem akkor is kényelmetlen. – sütöttem le a szemem.
- De azért ugye megengeded hogy csak ma este elvigyelek vacsorázni? – nézett rám olyan szép kiskutyaszemekkel, hogy nem tudtam ellenállni.
- Jó. – adtam be a derekam. – De csak ma este!
- Leparkolt egy gyönyörű étterem előtt, amin látszott hogy csak a felsőbb osztályoknak van fenntartva. Mikor kiszálltam a kocsiból, belekaroltam a felém tartott karjába, ő pedig odaadta a kocsi kulcsot a parkoló fiúnak, hogy vigye a mélygarázsba.  Úgy tűnik hogy már foglalt asztalt, mert a pincér rögtön egy eldugott sarokba vezetett minket.
- Hű, nagyon csillog. – néztem körül, mikor már kettesben voltunk.
- Aha, és a kaja is jó.
Hirtelen elém tartott egy étlapot, de az árlistát letakart a kezével.
- Válassz!
- De… ajj, ne csináld már, miért nem láthatom az árát?
- Mert sikítva rohannál ki. Na, válassz!
Végül mind a ketten leadtuk a rendelésünket. Az este amúgy jól telt, annyit röhögtünk hogy már fájt az oldalam. De beszélgettünk is, mindenről ami csak az eszünkbe jutott. Már épp a desszertnél tartottunk, én azzal szórakoztattam, hogy a gyümölcstálam tartalmát az italomba szórtam, és el akartam fogyasztani, mikor kicsit elkomolyodott.
- Mia, figyelj egy kicsit.
- Igen?
- Szóval, már elég régóta találkozgatunk, és mint észrevetted, eléggé kedvellek, remélem ez fordítva is igaz… Szóval… Khm… - láttam hogy nem találja a szavakat, és mindenhova néz, csak éppen rám nem. Értettem mit akar, és úgy éreztem, már én is kész vagyok.
- Szóval, most arra akarsz kilyukadni, hogy legyek a barátnőd?
- Igen. – sóhajtott egy nagyot, és végre a szemembe nézett.
- Rendben. – az arca megkönnyebbült, látszott hogy nem erre a válaszra számított, de örült neki.
- Komoly?
- Igen. Zayn, én nagyon kedvellek, és bár még nem hiszem hogy ez igazán szerelem köztünk, de tudom hogy képes lennék beléd szeretni. Már így sem nagyon tudom elképzelni magam nélküled. – mosolyogtam mint a vadalma, ő pedig megkerülte az asztalt, közelebb lépett, és megcsókolt.
- Akkor most hogy már hivatalos, be kell hogy mutassalak a többieknek. – jelentette ki, bennem pedig megállt az ütő.