Rock me!

When you're gone!

Zene!

Sziasztok itt az új rész! Tudom hogy sokat késtem de az utcsó évem az általánosban és nem sok időm maradt a blogra. De amint vége a sulinak több részt hozok és sűrűben. Jó olvasást!

*Harry*

A mentő nagy szirénázás közben állt meg a stúdió előtt. Nem tudtam mást tenni azután hogy úgy behúztam barátomnak hogy elájult mint hogy kihívjam a mentőket. Én tettem ezt vele. A saját legjobb barátommal. Kórházba juttattam. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Clare miért tette ezt velem? És én miért tettem ezt azzal az emberrel aki mindenben segített. Végre beértünk a kórházba és Louis-t rögtön a sürgösségire vitték. Nekem szóltak hogy kint várjam meg. Idegességemben nem tudtam mit tenni mindenkit felhívtam. 10 percbe se telt mindenki itt termett. Liam nem szólt hozzám csak dühösen nézett a többiek inkább háttérbe húzódtak. Clare pedig a lehető legtávolabb ült tőlem. Csak a kezemet bámultam míg nem egy nyikorgást hallottam. Az orvos jött ki a szobából ahol Louis van. Az arcán nem volt semmi érzelem.
- Jó estét. - köszönt a doki ahogy köré álltunk. - Önök Louis William Tomlinson hozzá tartozói? - kérdezte.
- Igen. - vágtuk rá egyszerre.
- Szóval. Mr. Tomlinson állapota stabilnak tűnik de nem ígérhetek semmit. Viszont most a biztonság kedvéért áltatásban van. Most bemehetnek hozzá de egyszerre csak 2 ember. - mondta a doki és már itt sem volt. Én gondolkodás nélkül mentem be a szobába utánam pedig Calre jött. Nem szólt hozzám csak csendben leült a Louis ágya mellett lévő székre és megszorította a srác kezét.
- Louis, kérlek ha hallasz kérlek figyelj rám. Én nem tehetek róla de még ezek után is Harry-t szeretem. Sajnálom igazán sajnálom de annyit szeretnék kérni tőled hogy ha felkelsz akkor gyere el velem valahova és beszélgessünk és ismerjük meg egymást. - mondta Clare és ezekkel a mondatokkal a szívembe hatolt. Még mindig szeret. Felállt a székről. Idesétált elém és megállt pont velem szembe. Hozzám képest nagyon kicsinek tűnt.
- Harry, amit mondtam az igaz. Kérlek ne legyél megint barom. - mondta és megölelt. Azonnal visszaöleltem.
- Annyira jó erre a képre kelni. - mondta egy fáradt ismerős hang. Gyorsan odafordultunk és láttuk hogy Louis már ülve csillogó szemmel néz minket. Én kissé félve mentem közelebb barátomhoz.
- Szia Boo Bear. - hívtam becenevén.
- Szia Hazza. - mondta ő is mosolyogva. Tudtam hogy ha becézget akkor nincs nagy baj. De akkor is nagyon rosszul érzem magam amiatt hogy én miattam van itt. Nem tudok most semmit se mondani de ahogy látom Lou se. Csak nézek bele a szemébe és közbe megérzem Clare pici kezét a vállamon.
- Ki megyek a srácokhoz. Közlöm hogy felkeltél. Bár nem értem hogy amikor altatás alatt voltál. - motyogja Clare a második mondatot magának.
- Clare, nem gépekkel hanem inekcióval altattak. Így az elmúlik. - mondta Louis. Clare csak bólintott és kilépett az ajtón. Örültem is meg nem is hogy most itt vagyunk. Nem akartam bántani Louis-t de a tény hogy Clare szeret egy kicsit jobbá tette a helyzetet.
- Louis figyelj én nagyon sajnálom ami történt fogalmam sincs miért csináltam akkor egy állat vagyok. Megtudsz nekem valaha bocsájtani? - kérdeztem a sírás határán. Láttam hogy Lou szemei is könnyesek.
- Harry, akkor egy hülye vagy. Tudod hogy szeretlek és hogy megbocsájtok. Ez az én hibám is volt. Nem kellett volna ezt tennem. Clare a tiéd. Csak annyira hiányzik valaki mellőlem mióta Elenor nincs nekem. - mondta és legördült az első könnycseppje. Szorosan megöleltem ezt a majmot. Tudtam hogy nála jobb barátot nem találok soha. Emlékszem mikor először találkoztunk. Fúúú, és azóta mennyi minden megváltozott. El sem hiszem hogy lassan 3 éve boldogítjuk egymást. De így van és ez nagyon jó. Elengedtem Louis és rögtön kérdezgetni kezdett.
- Na akkor Clare-rel minden oké? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen azt hiszem. Minden! - mondtam fülig érő szájjal.







*Calre*
Ahogy kiértem a többiekhez mindenki letámadott a saját kérdésével.
- Na hogy van? - Liam.
- Felébredt? - Niall.
- Remélem nincs komoly baja. Ugye nincs? - Zayn.
- Éhes vagyok. - sopánkodott Niall.
- Srácok nyugi. Szóval igen felébredt. És egész jól van és nincs komoly baja. - mondtam és leültem egy székre. - Zayn hol voltál ma egész nap? - kérdeztem mert ő volt az akit nem nagyon ismertem még a bandából.
- Öhm hát a barátnőm kórházba került. Motor balesete volt. De nincs semmi komoly baja. - mondta Zayn vörösödve.
- És van kép a titokzatos lányról? - kérdezte Liam.
- Van. - mondta boldog mosollyal az arcán. Kikapta a telefonját a zsebéből és kutakodni kezdett. Egyszer csak diadalmasan felnézett és körbe mutatta a képet. Nekem a lélegzetem is elállt. Az ismerős vörös hajzuhatag ismerős zöld szemek. Az a mosoly. Annyiszor láttam már. Hirtelen megfordult velem a világ és muszáj volt leülnöm.
- Clare baj van? - guggolt le elém Niall.
- Nem nincs. Zayn mi a neve? - kérdeztem hátha nem igaz amit gondolok.
- Mia, Mia Dowson. - mondta én pedig elkezdtem sírni. Az a személy aki a legtöbbet számított nekem aztán pedig leitatott most a pasim bandatársának a barátnője. Ilyen nincs.
- Clare mondj valamit hallod mi a baj? - kérdezte Liam.
- Csak... a-annyi hogy ő az unokahúgom... - és sírni kezdtem újra. Még mindig nem hiszem el hogy ez igaz. Valaki csípjen meg. Nem ez nem lehet. Csak zokogtam amikor meghallottam hogy nyílik az ajtó megpróbáltam lenyugodni de nem ment valami könnyen.
- Srácok a d... - kezdte Hazza de mikor észre vett abba hagyta a beszédet. - Clare, édes mi a baj? - kérdezte és most ő guggolt le elém. Felnéztem rá és láttam a szemében az értetlenkedést.
- S-semmi. - mondtam mély levegőt véve.
- De akkor miért sírsz? Megbántott valamelyik őstulok. Mert ha igen beverem az orrát. - mondta komolyan amire mosolyognom kellett.
- Nem, nem bántott meg senki. - mondtam és beletúrtam a fürtjeibe. - Zayn egy kicsit jössz? Beszélni akarok veled. - álltam fel mire a pakisztáni srác is felugrott. Elsétáltunk a kávéautomatához.
- Szóval. Mennyit mondott neked Mia? Egyáltalán mesélt rólam? - kérdeztem megint könnyes szemmel.
- Mesélt egy keveset a családi hátteréről de téged nem emelt ki. Clare viszont én nagyon sajnálom nem tudtam. - mondta lehajtott fejjel.
- Zayn te ne sajnálj semmit. Nagyon rossz dolog történt kettőnk között amit nem akarok újra átélni. És szeretnélek megkérni arra hogy ne nagyon említsd a nevem a közelébe. Kérlek. - mondtam ránézve.
- Rendben, de én nagyon szeretném ha valamikor beszélnétek mert ha mindketten "Direction barátnők" lesztek akkor elég gyakran fogtok találkozni. - mondta Zayn a szemét az enyémbe fúrva.
- Jó. - mondtam és ezzel lezártam a témát. Visszasétáltunk a srácokhoz. Én visszaültem Harry mellé aki rám mosolygott és megfogta a kezem. Nem sokára egy orvos jelent meg Louis szobája felől. Én azonnal felálltam és odasétáltam hozzá.
- Jó estét. - köszönt a doki.
- Önnek is. - mondtam.
- Mr. Tomlinson teljesen rendben van. Még egyszer megvizsgálom körülbelül fél órát kell erre szánnom és utána már mehetnek haza. Amíg én vizsgálom az urat Anne kiállítja a papírokat. - mondta a doki és már el is tűnt Louis szobájába.
Még abban a fél órában sem tudtam megszabadulni a gondolataimtól. Nem akarok még Mia-val találkozni.
Remélem azért valahogy sikerül megbékülnünk....