Rock me!

Stole my heart!

Clare

Ahogy kilépett a rendelőből rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.Mit csinálok? Hisz ez őrület. Hogy tud egy fiú első látásra így az ujja köré csavarni?

A vizsgáló asztalnál alig bírtam szegény macskára figyelni. Jaj az oltás!! Mit is mondott mi ellen kell beoltani azt a macskát, veszettség ellen? Gyorsan megnéztem a pulton hagyott üres fiolát. 

- Huhh jót adtam be neki. - sóhajtottam fel megkönnyebbülve hiszen egy rossz vagy fölösleges oltás a cica vesztét is okozhatta volna. Lerogytam a legközelebbi székre és a fejem a hűvös márványpultra hajtottam.

- Hogy én  milyen szerencsétlen vagyok! - gondoltam magamban. - Egy hülye mondvacsinált indokkal elintéztem még egy esélyt hogy totál idiótát csináljak magamból ismét a srác előtt akit eddig csak egyszer láttam és láthatóan legalább 1 évvel fiatalabb nálam. Mindig is elvem volt hogy a fiúm legyen egy kicsit idősebb nálam akkor ez a személy miben más?

Gondolataimból a nyíló ajtó hangja zökkentett ki.

- Clare! - szólított meg halkan Jenett a recepciós nő. - Clare azt hiszem mára végeztünk! Hí nagy lány minden rendben olyan fehér vagy mint aki szellemet látott.

- Nem Jennie minden rendben csak nagyon hosszú volt ez a nap. - mosolyodtam el fáradtan. Semmi kedvem volt tovább bent maradni hogy elmeséljem neki a problémámat így egy kifogással gyorsabban szabadultam.

Másnap olyan nyúzottan léptem be a rendelő ajtaján mint aki egy hete nem aludt.

- Clare minden rendben? - kérdezte Jenett.

- Persze csak rosszul aludtam. - mosolyogtam rá biztatóan.

-Áh minden rendben csak épp alig aludtam 3 órát és azalatt is egy vadidegen sráccal álmodtam akit nevezetesen vissza hívtam klinikára egy mondvacsinált okkal csakhogy még egyszer láthassam . Á ugyan minden rendben. 

- Nem értem minek hívtál vissza egy ügyfelet! Ha nem mára rakod a fogkőkezelést haza is mehettél volna mára nem lenne páciensed. - szólt nekem csodálkozva.

- Csodás. - morogtam magamban.

Harry

Örültem hogy az állatorvos visszahívott minket mert valami nagyon megfogott abban a lányban. Talán a szeme vagy a mosolya de ami nagyon tetszett az az volt ahogy Dusty-val viselkedett. Az a természetes szeretet ami sugárzott belőle az állat felé. A megbeszélt időpontot alig bírtam kivárni már húsz perccel előbb ott voltam. Furcsálltam hogy én vagyok az egyetlen ügyfél az egész váróterem üresen kongott.

- Jó napot! Dr. Adison- hoz jöttem.

- Jó napot maga a fogköves beteg igaz? - kérdezte a recepciósnő.

- Igen honnan tudja? - kérdeztem meglepődve.

- Mára maga az egyetlen kezelésre váró páciens. Kérem menjen be a doktornő már várja.

Idegesen léptem be a rendelőbe de nem értem hogy miért hiszen az egyetlen akinek félni van oka az a macska.

- Áh üdvözlöm! - szólt barátságosan és a vizsgáló asztalhoz lépett.

- Jó napot! - mondtam és akkor mosoly ült az arcomon hogy félő volt szétreped a fejem.

Közben Dusty is felkerült az asztalra. 

- Kérem fogja meg a cicát a fejénél és a lapockájánál. - mondta én pedig cselekedtem de a macskámnak ez nem volt ínyére folyton mozgolódott. Néztem ahogy a lány dolgozik de ezt ő is megérezte és felemelte a tekintetét és egyenesen a szemembe nézett. Gyönyörű tengerkék szemei voltak amiket egy percre sem emelt le rólam. Dusty ezt kihasználta és beleharapott a kezembe mire én fájdalmamban felkiáltottam erre a macska megijedt és leugrott az asztalról a földre onnan a pultra arról pedig a pult feletti szekrényre ott pedig behúzódott a fal mellé és mérges szemei csak úgy villogtak.
- Jajj ne! Dusty gyere le onnan! - kiálltottam ijedten ugyan is azt a polcot még én sem érem fel.
- Cica-cic-cic gyere le cicuska! - szólítgatta a doktornő is.
- Úgy nem lenne könnyebb ha felállnánk a székre? - kérdeztem mert támadt egy ötletem.
- Hát ha úgy letudjuk halászni akkor benne vagyok.
Így történt hogy én a széken állva leszedtem Dusty-t a polcról ő pedig addig fogta a székemet. Beletettem a hordozójába és nyúltam hogy bezárjam de Ő megelőzött és a kezünk pont összeért. rám kapta a tekintetét ismét és én megint elmerültem a kék tengerben. Egyre közelebb hajoltam hozzá és a szemem az ő szemei és ajkai között cikázott. Végül ajkaink összeértek és ő egy pillanatra lefagyott és nem csókolt vissza. Épp mikor el akartam tőle hajolni erősen magához húzott és szenvedélyesen visszacsókolt és átölelt. Csodálatos volt nem tudom meddig álltunk ott egymásba gabajodva de végül el kellett válnunk a levegő hiány miatt. Rám nézett majd elnevette magát aztán már én is nevettem.
- Mi a veved? - kérdeztem mert a kereszt nevét nem tudtam.
- Clare. Te pedig Harry igaz?
- Igen. Nem lenne kedved holnap eljönni velem vacsorázni?
- De nagyon is. Este 8-ra gyere értem. - mondta majd megadta a címét és a telefonszámát.
- Akkor holnap. - mondtam mosolyogva.
- Holnap. - mosolyodott el ő is és egy gyors ötlettől vezérelve még egyszer megcsókoltam. Nem ellenkezett most rögtön visszacsókolt én pedig olyan boldogan léptem ki a rendelő ajtaján mint akinek születésnapja van. Aznap nagyon boldog voltam nem ronthatta el a kedvem semmi...